Szerintetek az ciki, ha az embernek huszonévesen alig van egy pár ismerőse és szinte senkivel nincs összejárnia? Miért?

Nem. Alakulhat így valakinek a sorsa.

Azonban azért kezdj el barátkozni, ha van lehetőséged rá.

Jelenleg 21 vagyok, nincs egy barátom sem, ismerős sincs akivel összejárhatnék. Köszönhető annak, hogy nehezen nyílok meg másoknak. Nem bízok az emberekben.

Magányosnak érzem-e magam? Egyáltalán nem. Van két testvérem. :)

Egy olyan valaki van akire számíthatok igazán a barátaim közül.

Összejárni..hát, most mondták a pofámba, hogy én egy magányos farkas vagyok.

De ezt nem feltétlenül bánom.

Nézd, az ciki, amit te annak tartasz. Én leszarom mit mondanak mások. Amíg ettem magam, hogy jaj, vajon mit szól ehhez-ahhoz a világ, jaj. Addig érezték, mint a kutyák a félelmet, hogy engem ki lehet kezdeni.

Most. Hát most inkább csodálnak, és hasonlítani akarnak. Merd vállalni önmagad, bárki is vagy. Most nem pszichopata gyilkosra vagy neonáciságra értem, hanem mint ember, ha érted.

I'm just me. Deal with it.

Nem ciki, embere válogatja, hogy ki mit szeret, mennyi emberrel veszi magát körbe.

Arra érdemes figyelni, hogy mindig legyen legalább kettő ember, akivel azért érdemi kapcsolatod van, mert ők adnak csak visszajelzést neked a döntéseidről. Ha nincs visszajelzés, hogy ahogyan élsz, az milyen, akkor könnyű elcsúszni akár a gyatra önbecsülés, akár a nagyképűség akár más ül rá az életedre. A barátok pont arra (is) jók, hogy ezekről az utakról visszarángassanak akár egy lelkibeszélgetéssel, akár egy "ne legyé má p*cs" felkiáltással.