Nálatok milyen "mítikus" lények vannak jelen a gyerek életében?

Nagyapám féltett a pincelejárótól,nagyon meredek volt. Kitalálta,hogy ott lakik az öreg mókus,hogy ne menjek le. Féltem tőle,mint a tűztől :) ( mármint a mókustól)

Viszont a házukkal szemben még ki lehetett látni egy messzi üres telekre (ma már házak állnak ott). Volt ott egy öreg törött fa. Mindig azt mesélte, hogy abban kincs van. Én meg elhittem :) . De szép idők is voltak.... (mindig hitegetett,hogy vesz nekem struccot , meg pávát a baromfiudvarra...nekem akkor ezek is szinte 'mítikus lények' voltak a csirkéhez viszonyítva :)

Mi féltünk a zsákos zsidótól, aki elviszi a rossz gyerekeket. Mikor rosszalkodtunk, a nagymamánk mutatott ki az utcára, hogy már közeledik, ha füleltünk akkor hallhattuk a ahogy jön..

Gyorsan elérte, hogy rendesek legyünk egy időre, és az utcára sem mertünk kimenni, pedig kertvárosiak voltunk. Gőzöm sem volt egyébként sokáig, hogy mi az, hogy zsidó, valami görbehátú, nagyorrú, rongyos, koszos zsákruhás öregembert képzeltem el, hosszú hajjal

Én csak a jelenlevőket személyesitem meg inkább.

A haver a hűtőben élő marslakocska, aki mindig várja hogy ő nyisson neki ajtot, de mindig én kopogok a hűtőajton és veszem ki, aztán keresi őt a marslako es érdeklodik mindig arrol, amit épp gyermekem csinál es aztán eljárják a rázd magad táncot (mivel fel kell rázni) és stb.

Az alvobaritol kezdve, a bölcsis félős nyuszin át, a szintén bilizést tanulo makimajmon keresztül, ezek a "lények" veszik körül.

Szülinapon a forgatagos vendégsereg es bölcsödei ünneplés után elalvás előtt felsorakoztak az ágya mellé és elénekelték ők is a boldog szülinapot dalt, a tehén minden sor végét cifrázta, hogy múú.

Az az örömteli komoly joleső mosolya, nekem mindennel felért.

Mitikus lényként max a fognyűvő manokat emlegetem, de szerintem egyik szot sem érti, ill ugy tűnik. Manokat probaltam már mutatni hogy kicsike emberek az erdőben, dehát kezdtem én sem érteni már miket beszélek meg kik is azok..

*ijesztgetést én is kerülöm nagy ivben. Elég nekik a saját kis félelmeik.

Pl hallottam olyat, hogy valakinek elmondták a szülest par szoval, es erre mindig attol félt a wc-n hogy lehet baba fog kijönni..

3 és 5 évesek a lányaim. Nálunk vannak, de a legtöbb olyan komolytalan, szerintem ők sem veszik komolyan. Például nálunk is van fognyüvő manó. Szerintem sejtik, hogy ez sem igaz. Viszont, kell valami olykor ami oldja a hangulatot, mivel eléggé allergiás vagyok arra, hogy normálisan ki legyen mosva a foguk, tehát én nem komolyan sztorizok nekik a manóról, hanem csak annyit mondok maximum, hogy "menjünk gyorsan fogat mosni, mert jön a manó", ezen általában nevetnek, de legalább jönnek velem, tehát nálunk ez konkrétan vicc.

A fogtündérről is hallottak már, szerintem hasonló szinten vannak a gondolattal, mint a fognyüvővel. Belemennek a játékba, de szerintem nem hisznek benne.

Egy komolyabb "lény" van az életükbe. Ebben hisznek, mivel nem manó vagy tündér, hanem emberalakú. Ezt a valakit anyósom találta ki, és a lányának a gyerekeit is szédíti vele (pont egyidősek az enyémekkel). Mind a négy hisz benne, ez pedig "Jónás". Anyósom akkor kezdte el ezt mondogatni, amikor a nagyobbak rászoktak arra, hogy sötétedéskor viccből elszaladgáltak mellőlünk (persze láttuk őket, de mégis elég rossz volt, valóban). És ekkor találta ki Jónást. Jónás egy öregember, aki az utcán járkál és az egyedül kószáló kisgyerekeket gyűjti össze. Az egyetlen oka annak, hogy hagytam, hogy mesélje ezt az, hogy megbeszéltük, hogy nem riogatja vele őket, tehát nem viszi el őket, ha hazudnak, vagy rosszak és ha nem napi szinten mondja nekik. Azért is, mert igaza van. Valóban vannak rossz emberek, akik ártani akarnak, főleg az ilyen pici gyerekeknek. Nem érzem, hogy baj, ha tartanak a valós veszélytől. Például azt is mondom, hogy a konnektorba nem nyúlunk, mert megráz az áram. Vagy nem rohangálunk az útra mert elüt az autó. Ezért gondolom ezt is hasonlóan normális dolognak, mert valóban léteznek jónások, tehát ne tűnjenek el mellőlem. De mint írtam, nincsenek róla sztorik, hogy hogyan néz ki. Egyszer kérdezte a nagyobb, hogy én találkoztam-e már Jónással. Mondtam, hogy nem mivel mindig a mama mellett voltam, a játszótéren sem indultam el az ellenkező irányba. Mindig megnyugtatom őket, ha mellettem vannak, akkor nem lehet baj, csak ha nem a felnőttekkel vannak. De mi ilyet nem mondunk, hogy "jön Jónás".