Mit tehetnék, hogy a gyermekem jobban meg tudja tanulni, hogy kell közösségben viselkedni?
Kisfiam jövőre iskolába megy, jókedvű, virgonc, huncut kisgyerek. Mellette picit makacs is.
Egyedül nevelem, és ha ketten vagyunk, minden rendben van vele, azonban amikor közösségbe megyünk, egyszerűen megbolondul, pörög, hangosan nevet, teljesen izgága lesz, néha már annyira, hogy egyszerűen nem lehet vele bírni, és olyankor mindenkinek az idegeire megy egy idő után.
Egyik nap megkérdeztem tőle otthon, miért olyan izgága akkor, amikor mások is vannak körülöttünk, miért csak akkor nyugodt, amikor velem van, és azt vettem ki a válaszából, hogy azért, mert nagyon szereti az embereket, és örül nekik, de egyben ez valahol feszültségforrás is benne, és így vezeti le.
Ez elgondolkodtatott engem... Hogy talán túl kevés vagyok én egyedül neki. Kellene, hogy több ember körülötte legyen, ne csak én. Jó lenne, ha lenne testvére is.
Azonban nem tudom, hogy tudnám ezt megvalósítani. A szüleim messze laknak, és élik a világukat, nem nagyon tudok számítani rájuk. A kisfiam apukája szintén messze lakik, és rá sem igen számíthatok. Testvérem nincs. Barátaim vannak, de ők barátok, velük nem élünk együtt.
Gondolkodtam azon, hogy lassan lehetne egy párom, de nem nagyon akad olyan, akivel szívesen lennék, és kérdés is, hogy hogy fogadná a gyermekemet. Meg azt hiszem én sem vagyok még túl az utolsó kapcsolatomon...
Tehát azt hiszem, tudom, mi a baj, de úgy érzem, nem tudok ellene tenni.
Ti mit tennétek?
(értelmes válaszokat kérek, trollkodásra nincs szükségem)
7-es, az ovi elején lehetett a gond, igen. Mert valamiért nagyon könnyedén beszokott, nem volt sírás, egyszerűen csak elfogadta, hogy valamiért oda kell járnia, bár láttam rajta, hogy bizony elkeseredett. Talán ez is egy fel nem oldott dolog benne, hogy azt hitte, amikor oviba került, hogy én is elhagytam, nem tudom.
De igazatok van, sok-sok önbizalom és biztatás kell neki.
Azt én is szeretném, ha a közösségben magát adná, látom is rajta pl. játszótéren, hogy "színészkedik", bohóckodik, rá is szólok, hogy inkább a saját hangján beszéljen, mert azt mindenki jobban szereti. Kérdés, mikor jön el az, hogy egyszer ezt el is hiszi :)
8-as, amit írsz, az is egy nagyon jó megközelítés! :)
Múltkor megtanítottam neki, hogy lányoké az elsőbbség, és attól fogva sokszor kinyitja nekem a liftajtót, és azt mondja meghajolva "Hölgyek, urak" :) :)
De nem tudom, ezt csinálja-e pl az óvodában is. Szorgalmazni kellene :)
válasza: válasza:"Utolsó, hahahahaha... :D Hát ez most nagyon megnevettetett :D :D"
Ezt rám értetted, erre?:
"Az okoktól távból csak tippelni lehet ennyiből. Ezért felvetem: nem lehetséges, hogy pusztán csak felpörög az emberek között / hatására? Mert ez esetben nem arról volna szó, hogy "kevés vagy neki"..."
...vagy pedig egy azóta törölt válaszra értetted?
Egy diplomás szakember.
válasza:Á, tehát indirekt módon kinevettél, de úgy véled, sikeresen kimagyaráztad magad - pálfordulatos magázással körítve, holott egyébként semmi gond avval, hogy szinte mindenki tegez mindenkit az internetes porálokon és fórumokon.
(Én se várok magázást. Nem ezen múlnak itt a dolgok.).
Kimagyaráztad magad ahelyett, hogy beismernéd, értem. Ha meg leleplezlek, akkor meg ott lapul a kis tarsolyodban, talonban, hogy "én vagyok az üldözési mániás", nemde? ;) Tényleg IGAZÁN nyitott, jó lelkű hölgyet tisztelhetek becses személyedben...
Indirekt módon tetted, ugyanis direkt mindenki másra irányuló kommentedben érdemi választ adtál, míg az enyémre csupán röhögést, amit úgy állítasz be,
mintha nem lenézésből gondoltad volna...
Mert ugye az a pedagógus, akinek nem adatik meg (sokáig) a gyermekáldás, az "eleve nem is érthet" a neveléshez, még 30 felett se, sem pedig 50 évesen - ahogy számos más szülő is vélekedik hasonló módon, csípőből, gondolkodás nélkül, lenézésből.
Pláne, ha férfi az a pedagógus, na, akkor aztán
"tuti nem ért a gyerekekhez", nemde...? Hiába a gyakorlati tapasztalata gyermekcsoportokkal, és egyéni babysitterkedéssel, meg csoporton belül egyéni differenciált neveléssel...
Hadd ne mondjam, hány anyukát láttam, akik kisgyermek nevelési attitűdjéről kisregényt tudnék írni egyenként, miféle gyermekellenes hibákat alkalmaznak, csak mert lusták odafigyelni a gyerekük valódi lelki igényeire (az elméleti önfejlesztésről nem is beszélve, ami gyerekvállalás előtt elvárható volna, ha ad magára egy szülő, és ha jót akar a gyermekének).
Nem sértődtem meg, csak nem engedem, hogy "palira" vegyenek, tudod, édes? :)
Kedves utolsó, őszintén, nagyon bejött nekem az első hozzászólása, értelmes volt és fordulatos, azért nevettem. Azt vártam, hogy rám ír priviben. De úgy látszik nem pendülünk egy húron.
Hát ezek után most már mindegy :)
válasza:Mondom még egyszer, felesleges neten magázódni. Mások se szoktak.
Akár direkt, akár tudattalanul, de diszkriminatívre sikerült a hozzászólásod, FŐLEG A KONTEXTUS függvényében.
Ha direkt csináltad, akkor amit utólag művelsz, az kimagyarázás.
Ha meg nem direkt alakult így, akkor meg
k.... figyelmetlen voltál, már bocs!
EGYSZERŰ:
figyelj oda, mit csinálsz, OLVASD VISSZA.
(Bár ha direkt tetted, akkor a falnak beszélnék;
de ha véletlen alakult így, akkor olvasd vissza magad).
A következőről van szó, vázlatosan, analógiásan - ez egy fiktív példa lesz:
Kérdező: - Á, értem, első hozzászóló, nos, azt gondolom meglátásodról...
Kérdező: - Á, értem, 2. hozzászóló, nos, azt gondolom meglátásodról...
Kérdező: - :D :D Háháháhá, bocs, de ezen nevetnem kell, ilyet... :D :D [Magyarán erről a hozzászólósról ennyit...]
Kérdező: - Á, értem, 4. hozzászóló, nos, azt gondolom meglátásodról...
Ennyi a fiktív példa, olvasd vissza önmagad, a 11-estől.
A fiktív példámban a számozás MÁS. Mivel fiktív a példám. De analógiásan a lényeget tekintve ezt csináltad.
Süt a diszkrimináció belőle, akár akarattal, akár véletlen tetted.
Elmondom, miért, bár a vak is látja, ha odafigyel:
Magyarán:
VAGY NEM reagál az ember egyáltalán valakire, akire érdemben nem tud, vagy nem akar;
VAGY pedig reagál, de akkor érdemben. (Más eset, ha valaki marhaságot ír, akkor jogos röhögni, ha egyáltalán muszáj...)
Arról nem is szólva, hogy KÖRÜLÖTTEM MINDENKI MÁSRA normálisan reagáltál.
Nem kötelező tehát reagálni, de ha reagálsz, akkor figyelj oda, hogy NE legyen diszkriminatív. Ha már figyelmetlen voltál és véletlen alakult így.
(Ha meg direkt csináltad, arról no comment.)
Ennyire nehéz beismerni a hibádat, ami süt a megnyilvánulásodból??
Vagy figyelmetlen voltál, vagy direkt bunkó.
Ennyi.
Három nap alatt se tűnt fel...?
Amit te csinálsz, az nem diplomácia, ha esetleg annak hiszed. Hanem kimagyarázás (indokolatlanul).
ÉS TUDOD MIÉRT MAGYARÁZTAM EL?
Mert a tököm tele van, hogy sorozatban vagy önigazolni járnak ide anyukák, mi szakemberek meg ennél fogva hiába tesszük ki a lelkünket, hiszen
nem kérdezni akarnak, csak visszaigazolást a hülyeségeikre.
Az anyukák további harmada meg bunkózni, meg pletyizni jár ide, szintén kérdésnek álcázva, ebből is k....-ra elegem van ,érthető okokból.
És az anyukák tisztelt maradék harmada átlagban az -az ide írók közül-, aki fejlődőképes, korrekt, értelmes, és tényleg tanulni, fejlődni, ÉRTELMESEN ÉRVEKET ÜTKÖZTETNI akar,
A GYERMEKE ÉRDEKÉBEN.
Tudod miért gürizek ingyen, itt, évek óta?
A GYERMEKEKÉRT!
Ha nem volna egyértelmű.
(Más kérdés, hogy szórakozás részleghez is írok -zene, filmek, stb-, meg olykor poénkodok, bár gondolom nem vétek, ha az embernek humorérzéke is van. De legalább annyit ingyen dolgozni járok ide, amit az anyák kétharmada hátráltat!)
És tele a tököm az ostoba, figyelmetlen, mikor meg bunkó anyukákkal! Már amelyik olyan, és elég sok köztük olyan. Jogosan van tele!
Mondom, kb minden harmadik anyának tisztelet, ők kivételek.
A többiek meg ássák el magukat, hogy hátráltatják a gyerekek érdekében adott ingyenes szakmai felvilágosító, elgondolkodtató munkát!
Akadályozzák a normális anyáknak adandó válaszok megírását. Kéretik nekik belegondolni.
Lehet értelmes vitát folytatni,
a szakember se mindenható, sőt, jó esetben értelmes vitát folytat egymással két, vagy több szakember.
De sem a figyelmetlenség, se a bunkózás NEM IDE való! Pláne, hogy gyermekek életérő van szó, sok esetben, pl ha gyermekpszichológiát érintő egy adott kérdés.
Igen ritkán jelzem itt, hogy szakember vagyok -a párkeresést meg csak kivételesen azért tettem hozzá, mert gyermektelen vagyok, de ettől még van kisgyermeknevelői tapasztalatom-;
és igen ritkán jelzem, hogy fel kéne már hagyni a passzív, vagy épp aktív rosszindulattal.
De néha muszáj, mert a butaságba süppedni
NEM hagyom a szülőket.
Sajnos a gyerekeiken csattan, ha olyan a szülő.
Ezt meg NEM hagyom! Ezért járok ide válaszolni érdemben, kisgyermekekkel kapcsolatos kérdésekre. Már amelyik valódi kérdés...
A helyzet egyébként javul :) Most, hogy nyár van, megyünk ide-oda, kettesben is, közösségben is, és látom rajta, hogy egyre és egyre jobban kezeli a közösséget :) Még most is be van zsongva mondjuk egy kirándulás előtt, és ugrál, mint egy nyúl:) , de emlékszem annak idején én is izgultam, csak én a csendesebb típus voltam, ő meg inkább így vezeti le a feszültséget.
Bár tény, hogy olyankor sokkal jobban viselkedik, ha én is ott vagyok, de nem baj, mert látom a fejlődést, még akkor is, ha lassú, és ez valami. :) Meg ő is nőni fog szépen lassan, és benő a feje lágya :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!