Hogyan kell "viselkedni", egy új közösségben? Vagyis, mit kell tenni egy gyereknek, azért, hogy elfogadják, egy új iskolában?

Én már jópár iskolaváltáson túl vagyok,és az általános szöveg hogy "húzza meg magát az ember" teljesen használhatatlan. Attól függetlenül piszkáltak hogy hozzá se szóltam az illetőkhöz. Szerintem beszélj az osztályfőnökükkel,hogy mi a helyzet,és próbáljatok közösen megoldást találni.

Sok szerencsét!

Szia!

Én egy 20 éves lány vagyok, aki még nagyon élesen emlékszik arra a problémára, amivel a lányod szembesül. Engem is állandóan kiközösítettek és bántottak, többek között azért mert molett voltam,az anyukám tanítónő volt az iskolában, és még jól is tanultam. Mikor elballagtam, azt hittem, majd új életet kezdhetek az új közösségben, de rá kellett jönnöm, hogy csak rosszabb lett a helyzet és még inkább elfajultak a dolgok. A gimiben már néha testi sértésig fokozódott a gúnyolódás és a kiközösítés. Gimiben az elvont személyiségem volt az, ami szúrta a többiek szemét ( érdekelt a természetfeletti,az agykontroll,verseket írtam,rajzoltam,sokat olvastam,és jól tanultam...ami ott kirívónak számított)

Két évet kellett szenvednem, mire rájöttem,hogy az én hozzáállásommal is baj van. Általában a bántásokra a reakciók sírás,kiáltozás,idegösszeroppanás voltak. És már eleve úgy mentem iskolába minden nap, hogy rettegtem és próbáltam meghúzni magam, észrevétlennek maradni. De épp ez a viselkedés volt az, ami még inkább rám irányította az osztály szószólóinak a figyelmét. Hát változtattam rajta, és elkezdtem mondogatni magamnak, hogy igenis erős vagyok, és büszkének kell lennem azokra a dolgokra, amik miatt cikiztek, mert ezek értékek! Onnantól kezdve nem hagytam magam...visszaszóltam, megvédtem magam, felemeltem a fejemet, nem hunyászkodtam meg. Ez nehéz dolog, de ha van akaratereje az embernek, akkor sikerül. Csupán el kell hitetned a lányoddal, hogy igenis van mire büszkének lennie és elég erős ahhoz, hogy megvédje magát.

Az én történetem úgy végződött, hogy befogadtak. Onnantól kezdve érdekes módon a testalkatom már nem érdekelte őket(persze én is elkedztem másképp öltözködni,addig csak "zsákokban" jártam), az,hogy jól tanulok, nekik is jól jött, mert hozzám jöttek segítségért, a verseim,rajzaim pedig igazi sztárrá tettek, mindig mindenki elsőként akarta látni, olvasni őket, sőt, külön "megrendeléseket" is kaptam a társaimtól.

Látod, ilyen sokat számít az, hogy valaki hogyan viszonyul saját magához. A lányodat azért bántják,mert ő sem fogadja el önmagát, nincs elég önbizalma. Ezt próbáld benne megerősíteni. Ha kell, vidd el valamilyen szakemberhez (nem pszichológushoz,inkább kineziológushoz,vagy egy agykontroll tanfolyamra...nekem ezek is sokat segítettek). De az is jó, ha ilyen témájú könyveket veszel neki. Rengeteg van, ami az embert önelfogadásra és önbizalomra programozza. Figyelj oda rá,hogy otthon se érezze magát elnyomva,hanyagolva sosem...éreznie kell,hogy ő egy érték,egy személyiség. A fiaddal ugyanez a helyzet.

Remélem, sikerült segítenem!