Új közösségben hogy érjem el, hogy ne én legyek a kiközösített akit mindenki szekál? Mindig ez van.

20 éven át tűrtem hogy a családomtól kezdve mindenki cs.sztessen, ovitól középsuli végéig.

Mindig én voltam az "okosabb", aki elment, nem szólt...

nem is szólhattam vissza, olyan környezetben élek, ahol vagy apuci gazdag fiacskája volt a kötekedő, akihez rossz szót nem lehetett szólni mert még a suliból is kirúgatott volna, vagy kisebbségi, akinek az 5000 rokonával kellett volna szembeszállni, ha visszaszólok.

egész életemben állandóan büntetlenül megalázhatott mindenki, létező és nemlétező hibákat vágtak a fejemhez.

Nagyon hosszú ideig tudok nyelni, de most jött el az a pont, ahonnan úgy érzem nincs tovább.

Van egy gazdag apuci lánya, aki rámszállt, zaklat, üldöz, meg akar veretni a báttyával meg a haverjaival (eddig megúsztam, de mindig hajszálon múlt, utolsó pillanatban lógtam meg előlük).

neten feladott a képemmel és címemmel egy hirdetést, mintha prosti lennék, feljelentettem, leszedték.

gyűlölködő oldalakat csinált, azokat is...rágalmazott, de nem perelhetem, mert ő pénzen mindent megvesz, és még én kerülnék sz.rba.

nem tudom mit tegyek, mert mostanában folyton arra jár, ahol a volt barátom lakik (csak azt már nem tudja hogy csak Volt, és ezért ott keres), el akar kapni, megveretni, osztja mindenhol, hogy nem bújkálhatok előle a végtelenségig.

én viszont attól félek, nem sokáig vagyok már mindent toleráló, mostanában a vérnyomásom az egekben van, ha eszembejut az egész életem, és hogy velem mindent mindenki megtehetett...és attól félek, ha találkoznék vele, olyat tennék, ami...

nem vagyok egy erős alkatú (ő sem) de bennem olyan őrületes tomboló harag van nemcsak iránta, hanem az eddigi összes dolog iránt, hogy félek magamtól is.

Menjek pszichiáterhez, vagy mit tegyek? Nem bírok már ezek között az emberek közt élni, de semmim sincs, se szakmám se pénzem semmi... induljak neki 1 táskával a világnak, hátha lesz valami?

20/L