Mit tehetnék, hogy a gyermekem jobban meg tudja tanulni, hogy kell közösségben viselkedni?
Kisfiam jövőre iskolába megy, jókedvű, virgonc, huncut kisgyerek. Mellette picit makacs is.
Egyedül nevelem, és ha ketten vagyunk, minden rendben van vele, azonban amikor közösségbe megyünk, egyszerűen megbolondul, pörög, hangosan nevet, teljesen izgága lesz, néha már annyira, hogy egyszerűen nem lehet vele bírni, és olyankor mindenkinek az idegeire megy egy idő után.
Egyik nap megkérdeztem tőle otthon, miért olyan izgága akkor, amikor mások is vannak körülöttünk, miért csak akkor nyugodt, amikor velem van, és azt vettem ki a válaszából, hogy azért, mert nagyon szereti az embereket, és örül nekik, de egyben ez valahol feszültségforrás is benne, és így vezeti le.
Ez elgondolkodtatott engem... Hogy talán túl kevés vagyok én egyedül neki. Kellene, hogy több ember körülötte legyen, ne csak én. Jó lenne, ha lenne testvére is.
Azonban nem tudom, hogy tudnám ezt megvalósítani. A szüleim messze laknak, és élik a világukat, nem nagyon tudok számítani rájuk. A kisfiam apukája szintén messze lakik, és rá sem igen számíthatok. Testvérem nincs. Barátaim vannak, de ők barátok, velük nem élünk együtt.
Gondolkodtam azon, hogy lassan lehetne egy párom, de nem nagyon akad olyan, akivel szívesen lennék, és kérdés is, hogy hogy fogadná a gyermekemet. Meg azt hiszem én sem vagyok még túl az utolsó kapcsolatomon...
Tehát azt hiszem, tudom, mi a baj, de úgy érzem, nem tudok ellene tenni.
Ti mit tennétek?
(értelmes válaszokat kérek, trollkodásra nincs szükségem)
Hasonlo helyzetben vagyok, abbol a szempontbol, hogy egyedul csak en vagyok meg a gyerek, igaz o meg kicsi.
En babas csoportokban talaltam baratnoket, veluk sokat vagyunk.
Jár óvodába, de azt hiszem, kilóg ott is a közösségből. Úgy érzem, mintha már lekéstem volna valamiről. Eddig nem tapasztalta meg milyen közösségben élni, most meg már bevadul a közösségtől, ahogy azt leírtam. Ez egy ördögi kör. Nagyon akar tartozni valahová, de feszülten viselkedik a közösségben, és pont ezért az kiveti magából.
Vannak barátaink, sok, és találkozunk is velük elég gyakran, de ez mégsem olyan, mint valaki, akivel együtt élünk. De lehet meg kell elégednünk most velük, igen.
Ami miatt ez most a legjobban bánt, az az, hogy egy napközis tábor vezetői azt mondták, hogy nem szeretnék, ha a gyermekem oda menne, mert tavaly is ott volt, és egyszerűen nem tudnak csak rá figyelni... és ez nagyon rosszul esett.
Ez is egy ördögi kör :) Néha én sem viszem már szívesen közösségbe, mert félek, hogy rosszul fog viselkedni....
Pedig nem szabadna előre ezt gondolnom.
El vagyok keseredve egy kicsit.
Nem értem a negativ oldalát.
Pont, hogy igy az átlagnál sokkal nyitottabb a társadalomra, igényli az embereket mint más, akinek nem nagy szám társak között lenni.
A szociális viselkedést testvér híjján igy ezektől a társaktol tanulja. Majd belejön abba hogy mit mikor alkalmazzon. Mikor van az önvédelemnek, vagy támadásnak helye és mikor, kik felé nyithat önzetlenül szeretettel. Addig sajnos át kell esni az élet adta pofonokon :( természetes segítheted azokat elkerülni, ha ott vagy, pl játszón. De nem jó pl mártirkodásra tanitani sem pl sajnálattal. Ez az ő kis útja, meg kell vívnia a csatáit.
Tudod mit adhatsz neki ami a legnagyobb segítség? Önbizalmat, hitet magában, szorgalmat, kitartást, azt, hogy fel kell tudni állni, és rád mindig számíthat, nincs egyedül.
Hallottam gyereket, egy felnőttet osztott ki ugy, hogy az visszavonulót fújt egyből.
Egy iskolabuszon hangoskodás miatt rájuk szólt a sofőr, mire egy kislány odavágta jo hangosan, hogy majd a szüleinek merje csak kinyitni a száját, nem tudja kivel beszél...a sofőr el is némult egyből..
Mindenesetre ez a kislány jol be van illeszkedve közösségbe.
Szerintem a beilleszkedési zavarnak nem feltétlen oka a fenti indok, hogy nincs testvére, stb.
Oviba pl hogy volt járatva, amikor nem akart pl menni? Vigasztalva, hogy tarts ki, nemsokára hétvége, vagy megerősitve hogy pl ott megannyi játék van, megannyi más társ ami jo is tud lenni?
Egy tanács jut eszembe. Tanitsd barátkozni, adjon labdát, falevelet, kinálja ropival társait, virágot kislánynak, lássa hogy valaki örömmel fogadja, valaki nem. Kedvességre, udvariassagra, ajtonyitásra akár.
Lehet csak az a baj, hogy nem tudja hogyan kozelitsen másokhoz es elkeseredésében "buldózer".
Az okoktól távból csak tippelni lehet ennyiből. Ezért felvetem: nem lehetséges, hogy pusztán csak felpörög az emberek között / hatására? Mert ez esetben nem arról volna szó, hogy "kevés vagy neki"...
Javaslom, amikor számodra nem tetsző módon viselkedik, olyankor magyarázd le neki a helyzetet, persze szeretettel, de határozottan. Kulcsszó, kisgyermek esetén: AKKOR ÉS OTT. Mert ha utólag magyarázod, általában nem megy át...
Idővel egyre jobban megérti, de persze esélyesen meghúzódhat valamilyen lelki probléma is a háttérben, pl szorongás, és akkor a lelki okkal kell foglalkozni a sikeres és teljes megoldáshoz, bár lehet, hogy szimplán csak ilyen a temperamentuma, adott helyzetekben.
(Amúgy az iskolai normák is általában hatnak a gyerekekre, talán belátható időn belül hozzászokik pl az iskolai fegyelemhez. Nem egy sztorit hallottam, hogy izgága gyerkőc a suliban lehiggadt, főleg a többi gyermek hatására, de van kivétel is persze.)
Egyébként párkereső 30-as férfi vagyok, gyermektelenül bár, de kisgyermeknevelői tapasztalattal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!