Mit tehetnék olyankor mikor a lányomat elviszi az apja?

64%-os! Na ezt nem értik itt meg sokan. Nem elkéri, hanem mondja, hogy jött, és viszi, meg persze mondja azt amit itt is, hogy neki joga van hozzá. Mikor hallottam, hogy sírt, akkor haza akartam hozni, de azt sem tudtam hol vannak, miután otthon nem voltak. De mint itt is írták el nem tilthatom, meg nem is célom. De éjszakára én sem akarom odaadni. Egyedül attól félek, hogy törvényes úton neki is már most engednék, hogy éjszaka elvigye.

Értem én, hogy joga van hozzá, de nem ilyen módon. Mikor először jött, direkt örültem, hogy na a mi gyerekünk nem lesz úgy, mint sokan, tartja majd a kapcsolatot az apjával, de rögtön elborult az agyam mikor közölte, hogy elviszi.

Elképzelni nem tudjátok milyen érzés, mikor hallom a hangján, hogy sír a telefonban, hogy "anya, gyere!", én meg annyit tudok mondani, hogy legyen ügyes nagylány, majd reggel találkozunk, mikor az sem biztos, hogy reggel hozza vagy majd csak délután.

Azt mondta valószínűleg vagy ma vagy holnap este akarja majd elvinni legközelebb. Ma nem vitte, szóval most úgy tűnik, holnap viszi (ilyen sem volt, hogy előre szólt legalább egy körülbelüli időpontban). Nagyon nem akarom odaadni neki. Holnap megpróbálok vele beszélni, szegénykémet már készítem arra, ha mégis elviszi. Már reggel is mondtam neki, hogy "tudod, csak egy este és jössz haza" meg "biztosan jó lesz, mentek játszótérre". Legutóbb az jött be neki, hogy elvitte egy blúzomat. De annyira nincsen képben az apja, hogy elfelejtette, hogy csak cumival alszik el, aztán meg csodálkozott, hogy nem ment az altatás azon kívül sem hogy utánam sírt.

Ma 3-kor jött. Próbáltam beszélni vele, hogy ne vigye el éjszakára. Mondtam, hogy menjünk el együtt játszótérre vagy fagyizni vagy valami, hogy szokja a gyerek ezt a dolgot. Erre mondta, hogy képes elboldogulni a saját gyerekével. Felajánlottam, hogy legalább vacsoráig velük maradok, de ezt sem akarta.

Van egy nagyon jó barátnőm, akinek a lánya 1 hónappal fiatalabb. Minden héten együtt megyünk valahova, szóval a lányom is ismeri. Felhívott 7-kor, hogy elmondja találkozott velük. Azt mondta, hogy látszott a lányomon, hogy előtte nem sokkal sírt, a hintában kb 20 percig ült úgy hogy fogta a blúzomat meg cumizott (cumizni csak alváskor szokott, és ha felzaklatja valami pl. esés után). Mondtam neki, hogy persze, mert megint úgy kellett kivennie a kezemből, nem akart menni. Mondta, hogy az apja mondta neki, hogy adja oda a blúzomat mert homokos lesz és akkor nem viheti be az ágyba, de a lányom nem akarta odaadni, hisztizni kezdett. Erre odament hozzá a barátnőm mikor elfordult az apja és mondta neki, hogy majd ő vigyázni fog rá, amíg játszik. Erre azt mondta elgondolkodott, és ekkor mondta neki a barátnőm, hogy nem fogja odaadni az apjának és ekkora adta oda a lányom.

Nekem ebből az jön le, hogy konkrétan tőle félti. Nem csoda, mivel ő viszi el tőlem ilyen erőszakosan.

Felhívtam utána a lányom apjának az anyját, a lányom mamáját és kértem, hogy fektetés felé menjen el hozzájuk, nézze meg őket. Kb fél órája hívott, azt mondta, hogy az ajtóhoz ment folyton a gyerek, hogy "anya, gyere!" meg azt mondta "megyek haza", de azt mondta, hogy együtt sikerült az ágyban tartaniuk és sírt még egy ideig.

Szóval megint nem sikerült közös nevezőre jutnunk.