Mit tehetnék olyankor mikor a lányomat elviszi az apja?

Én kettőt pontoztam többet nem. De egyébként az lep meg, hogy nagyon jól emlékszem, hogy egyszer apuka új barátnője írt ki ide egy kérdést arról, hogy anyukának semmi sem jó a 2 éves gyerekkel kapcsolatban például ott aludt és anyukának nem tetszett. Akkor azonnal jöttek a kommentek, hogy mit keres kettő éves külön az anyjától, meg ha nem akarja odaadni az normális, meg hagyni kell hogy anyuka beleszóljon, stb...

Akkor most mi is van? Egyébként nem fogom hagyni hogy a gyerekünket felhasználja arra, hogy minden áron velem kapcsolatban maradjon. Konkrétan tett rá célzást, hogy ez a számomra (és a saját gyereke számára is) kellemetlen helyzet miattam alakult így, ha visszamegyek minden megint jó lesz. Szóval biztos, hogy ezek az apai ösztönök ezért törtek ennyire fel hirtelen. Előtte nem akart ő ennyire részese lenni a lánya életének.

Tudom, ha elviszi az nem gyermekrablás, hanem szülői felügyelet. De ez azért mégsem normális így, ahogy most történik nálunk. Amikor felhívott és sírt a kislányom, akkor mondta, hogy beszéljek vele. Persze szegénykém még jobban sírt, mondtam neki, hogy nyugodjon meg, de teljesen felesleges volt. Persze, hogy hiányzom neki, az egész élete hozzám kötődött és nem hozzá, mivel ő maga is erre törekedett.

2 hónapja csinálja ezt, hogy egyszer csak jön és elviszi. Azért ez a gyereknek sem normális, hogy jön valaki (még ha ez a valaki az apja is), kiveszi a kezemből, mondja, hogy pakoljak neki össze és elviszi. Félek, hogy a gyerekben egyfajta szorongás fog kialakulni, pont emiatt a drasztikusság miatt, ami szerintetek normális.