Mit gondolsz róla, amikor valaki a 3-4-5 éves gyerekét írni/olvasni tanítja?

Szerintem amíg játéknak fogjak fel, belefér.

A lányom 2 évesen kezdte kérdezgetni, mik vannak a plakáton. Rámutatott, megmondtam. A betűkre is. Azóta 3 éves, sorra mutogatja a betűket, mind ismeri. Leülni nem fogok vele direkt, de amit kérdez, arra válaszolok. Ha mesét olvasunk ül az ölemben és mutogatja a szavakat/ betűket.

Ha főzünk, számoljuk hány kanál liszt kerül a sütibe például és a lépcsőket is számoljuk le és felfelé.

A mondokák közt van számolós, azt is tudja.

Amíg érdekli, nincs gond.

Ha a gyerek érdeklődésén alapul a dolog, akkor szerintem jó. De erőltetni szerintem nem szabad. Abban én sem hiszek, hogy ez biztosan előny lenne. Pl. a bátyámat nem érdekelte az olvasás ovis korában, engem igen, én úgy mentem suliba, hogy tudtam olvasni, ő nem. Mindketten jó tanulók lettünk, és sikeresek vagyunk a munkánkban. Én meg jó sokat unatkoztam a suliban az elején :) utáltam is járni (bár nem biztos, hogy ezért).

Amiben én inkább hiszek, az a korai idegen nyelvi fejlesztés. De persze ezt sem úgy, hogy akkor most leülünk és magolunk, hanem mondjuk mondókázás, éneklés, később mese és film nézése.

Ha a gyerek igényli, akkor én is tanítanám. Annak idején én is kérdezgettem, kíváncsi voltam, a szüleim pedig nem tagadták meg tőlem az infót. Nem vált a káromra, sose volt belőle hátrányom.

Erőltetni viszont nem erőltetném, ha a gyereket nem érdeklik a betűk vagy a számok.

Kb annyit, hogy nem ismeri a gyerekek agyi fejlődését. Minden kornak megvan adva hogy mit hogyan tanácsos fejleszteni. 3-4 között a zene/ritmusérzék/hangmagasságok alapoznak meg sokmindent az életére kihatva, 4 éves kortol zárul ez a reflexük.

6 éves korban pedig az erzelmi alapu gondolkodast/tapasztalást/tanulást a racionalis váltja fel.

Nem véletlenul kezdődik a suli az ilyen olyan tanulasi szabályokkal, plusz a 9 évesen valo váltás sem hogy nőnek a követelmények.

A gyereket mindig korának megfelelően kell ingerekkel ellátni, idő előtti fejlesztés màs agyi tevékenységek hátterbe szoritásával jár, amik meg fix időpontokban zárodnak.

Mert ez egy verseny, ahol előnyt kell szerezni a kortársakkal SZEMBEN?

Azt gonodolom, hogy 3-4-5 éves korban más feladatai vannak a szülőnek, nem az írás-olvasás tanítása. Ha a gyerek kérdezgeti, hogy melyik betű melyik, arra válaszolni kell, mint minden más kérdésre, aztán ha ezzel a tudással képes lesz megtanulni magától összeolvasni a betűket és megérteni azt, amit olvas, akkor hajrá, olvasson, de a szülő által kezdeményezve, a gyereket aktívan tanítva szerintem ez csak egy felesleges elvárás támasztása a gyerekkel szemben. Valami olyasmi, mint amikor az egy éves gyereket biliztetni kezdik.

A gyakorlati oldalát tekintve, amíg a többiek olvasni tanulnak, addig ő unatkozik vagy rajzolgat, neki is ott kell ülnie a magyarórán, nem fognak mellé külön bejáratú zenetanárt adni zongorával. Én úgy mentem iskolába, hogy tudtam olvasni, nyomtatott betűkkel írni, és számolni, és a többi tantárgy sem okozott gondot. Alsó tagozatban szépen hozzászoktam, hogy nekem nem kell semmi energiát az iskolába fektetnem, csak learatni a babérokat. Aztán utána egy nagy szívás volt a felső tagozat, a gimnázium és az egyetem, mert mindig is utáltam tanulni, nem tudtam elfogadni, hogy a tudás nem jön magától. Semmivel sem lettem sikeresebb vagy pláne boldogabb ember mint azok, akik elsőben, esetleg nyögvenyelősen tanultak meg olvasni.