Hogyan kezeljem, ha udvariatlanok kisgyerekkel? (pl köszönés)

Miért, ki volt bunkó? Az orvos, aki rámosolygott a gyerekre? Vagy pénztáros, aki lecsippantotta a kinder tojás vonalkódját? A gyerek bevágta a kinder tojást a pultba és szerinted az eladó a bunkó? Mivaaan??? Te olyan szinten el vagy tájolva, hogy téged soha nem fog megygőzni ezer válasz sem arról, hogy egy mosoly felér egy "szívesen"-nel, a szalagra pakolni nem a pénztáros dolga, és az árut dobálni parasztság. Apropó, megbüntetted ezért a gyereket?? Vagy legalább kifizettették veled?

Még erre a mondatodra reagálnék: "Tiszta vicc, hogy a 3 évesem tud köszönni, a 40 éves meg nem..." Fogalomzavarban vagy, köszönni vagy valamit megköszönni két külön dolog. Reménytelen.

Bocsi, de szerintem is túlzásokba esel. Az, hogy köszönünk, az tényleg alapvető illem. De itt egy olyan példát nem olvastam, hogy a gyerek köszön, és nem köszönnek vissza. Az tényleg bunkóság.

De amiket leírtál:

- futószalagra kipakolni az árut SZABÁLY, nem pedig akkora hú de extra nagy segítség a ti részetekről... ennyi erővel az is kuriózum, hogy kifizetitek az árut és nem loptok, kb. Plusz te sme köszönöd meg konkrétan, hogy "de kedves, hogy beüti nekem az árut a kedves pénztáros hölgy, hogy nem nekem kell, és hogy egy halomba pakolja lehúzás után"

- az, hogy a gyerek a kezébe adja a Kindertojást, az nem segítség. Ha a futószalagról veszi fel, az nem annyival nagyobb munka. Attól, hogy vki segíteni akar, attól még nem lesz segítség (Sport-szelet reklámos csávó erre a remek példa :D). Ami nem segítség, azt meg nem köszöni meg az átlagember. Ha vkit ennyire burokban nevelnek, és ennyire elvárják, hogy minden nyikkanására áradozzanak, az lesz olyan, hogy otthon hisztizni fog, amiért nem dicséritek meg, amiért nem karót hozott haza, és a szennyesbe rakta a ruháit, minden áldott nap.

és ezzel nem azt kell párhuzamba állítani, hogy hozzávágja a tojást a pénztároshoz, mert az taplóság. Van azért a kézbe adás és a hozzávágás között is arany középút: lerakni a futószalagra.

hát én dolgoztam pénztárban.

A gyerekek általában szorongatják a kis csokit, új játékot az egész bevásárlás alatt, mert örülnek neki, vigyáznak rá. Ha jönnek a kasszához nem felteszik a szalagra, hanem előrejönnek, kezembe adják, majd a csippantás után a KEZÉBE visszaadom. És MEGKÖSZÖNÖM, hogy odaadta, nem állt le esetlegesen hisztizni az anyjának, hogy márpedig el nem engedni a kva kindertojást, hanem okosan, illedelmesen tudja, hogy azt előbb ki kell fizetni, így odanyújta, én meg visszaadom neki. Nem értem, ebben mi a nehéz, mikor olyan aranyosak, feldobják az ember napját a sok bunkó közt, aki nem tud köszönni sem, nyilván fizetés közben van fontos telefonálandója és a többi. Ők vannak itt eltévedve, nem az anyuka...

Ezeket, amiket leírtál, én nem venném bunkóságak, tényleg nem várható el mindenkitől, hogy minden gyerekkel leálljanak jópofizni, ilyen dolgokért a szülő dicsérje meg a gyereket.

Engem sokkal inkább zavar az, hogy ha egy gyerek belevág a felnőtt szavába, akkor rászólnak, nagyon helyesen, hogy várja ki a sorát, de sok felnőtt bizony minden további nélkül belevág a gyerek szavába, és még csak azt sem mondja, hogy bocsánat, természetesnek veszi, hogy a gyerek mondandóját nyugodtan félbeszakíthatja. Ilyenkor én szoktam szólni, hogy "Várj egy kicsit Lajos, Pisti éppen egy mondat közepén volt, ha befejezte, akkor tudok figyelni rád."

Miért kéne köszöngetnie?

A pénztáros naponta kismillió emberrel találkozik, jó esetben köszön, és ennyi.

Alap, hogy kipakoljuk a dolgokat a szalagra, ebben a kindertojás is benne van.

A világ nem a gyerekek körül forog, persze, sokan azt hiszik de, és ha nem ájulsz el a más gyerekétől te vagy a szemét.

Hát, nem ájulok el minden random kiskölyöktől, sőt!