Milyen az élet 3 kisgyerekkel 2 szobás lakásban?

"Ha ennyire jó volt, akkor miért lett a te gyerekeidnek külön szobája és miért nem a te hálóágyadon ülteted le a vendégeket?"

Nagyon egyszerű oka van. Én megtehetem, hogy ekkora házban éljek, és a gyerekeimet is taníttassam és támogassam az önálló életkezdésben. A szüleimnek meg nem fért bele minden, ők semmilyen segítséget nem kaptak annak idején, sőt, apám segítette a fiatalon megözvegyült nagymamámat. Pl. azzal, hogy nem ment továbbtanulni, pedig vágyott rá, hanem dolgozott és hazaadta a fizetése jó részét, amíg meg nem nősült.

"Tervezni kell, nem csak rohanni a vakvilágba."

Ebbe beletartozik a prioritások felállítása is. Ne azon múljon már az, hogy mekkora családom legyen, hogy mekkora lakást/házat tudok venni úgy, hogy emellett még mindegyiknek teszek félre a továbbtanuláshoz, életkezdéshez.:-) A CSOK sokat segít a megfelelő méretű otthon megteremtésében annak, aki nagy családot szeretne, de nem volt mindig elérhető ez a lehetőség.

A vendégeimnek, semmi köze ahhoz, hogy én hol szoktam szexelni. Elárulom, az ágyamban 3 éve nem szexeltem.

3 gyerekem van, a legkisebb 3 éves, és semmi kincsért ki nem lehet pakolni a mi ágyunkból. 2 kamaszom van még, egy szobában élnek, és imádják, pedig nem egy nemüek. Volt már külön szobájuk, és nem szerették. Viszont imádnak éjjel sutyorogni, rengetegszer csábítják be magukhoz az öcsköst is, de ő csak alvásig hajlandó.

Mi is 3-an voltunk gyerekek, 2 szobában, és nem volt vele gondunk. Ha valaki éjjel tanulni/olvasni akar, azt kislámpánál is megteheti, annak nem zavaró a fénye, vagy kiballaghat a konyhába. Nem világos számomra, hogy miért kellene minden gyereknek mindenáron külön szoba.

"Mert azért nem mindegy, hogy nőnek fel a gyerekeid. "

Így igaz. Csak épp ebben nem a szobák száma a döntő. Az én szüleim kétszobás házban neveltek fel két orvost és egy gépészmérnököt, a diploma mellé útravalóval is ellátva.:-)

Ez nem arról szól, hogy mi lett belőlük. belőlem is kétdiplomás, több nyelven beszélő ember lett. De nagyon nem éreztem jól magam egy szobában a húgommal, és ez eléggé megmaradt bennem.

" Ha valaki éjjel tanulni/olvasni akar, azt kislámpánál is megteheti, annak nem zavaró a fénye"

Na, az én húgomat MINDEN zavarta. Persze direkt, hogy csesztethessen, de állandóan nyávogott, nem akart alkalmazkodni, este 9kor sokszor már le kellett kapcsolnom a villanyt, tévét, mindent 16-17 évesen, mert ő aludni akar. Nem aludt persze, csak szívatni akart. És ezek a dolgok mindennaposak voltak. Kérdés nélküli ruhalopkodás a szekrényemből, aztán sunnyogás, ha keresem, állandó kotorászás az egyéb holmijaim között stb. Mondom, én tudom, hogy nem mindenhol megy ez, de ahol igen, ott az egyik félnek nagyon szar így az élet. Éppen ezért én biztos, hogy nem tenném egy szobába a gyerekeimet, hacsak nem akarják kifejezetten ezt.