Megpofoztam a gyerekem, mit csinaljak?

Mennyi sérült ember van ezen az oldalon, te jó isten..

Az életmentés miatti ütést összehasonlítani egy indulatból elkövetett pofonnal?

Gondolom a sebészi vágás és a késelés között is tudnál párhuzamot vonni.

Én nem kérnék bocsánatot, nem kötelező megbocsátania, ha megütik. Elmondanám, hogy sajnálom, nagyon rosszat csináltam, senki sem érdemli meg, hogy megüssék.

Én is csak párszor kaptam gyerekkoromban, mikor a szüleim úgy érezték megérdemeltem. Eltört a tányér puff, miért nem figyeltem jobban. Leestem a lépcsőn, puff, miért rohantam. Nem csináltam, amit mondtak, puff. 3ast kaptam, puff.

Majdnem mindegyikre emlékszem egész kicsi korom óta. Nem érdemeltem meg egyiket sem, apánál nevelési elv volt, hogy a gyerek féljen csak az apjától, anyának szimplán gyengék voltak az idegei, és ilyen ostoba indokokkal magyarázták a dolgokat.

Figyeld csak meg, aki kapott a szüleitől, összehúzódik/ledermed automatikusan, ha meg akarják ütni.

Nem normális! Értem én, hogy pár embernek nem fér bele a szent szülőiképbe, hogy ők is hozhatnak rossz döntést, pedig de, ők is emberek.

Ugyan csak párszáz embert ismerek, de egy csomóan felnőttként is megütötték a másikat, vagy úgy érezték a másik felnőtt megérdemelné, hogy megverjék(megcsalás/veszekedés/szakítás miatt)

Nem normális ez a társadalom.

Az sem, hogy te ennyire stresszelsz rajta. Megtettél mindent, mondtad, hogy sajnálod, mondtad, hogy rossz dolog, hogy nem érdemelte meg és minden idegszáladdal azon leszel, hogy ne üsd meg újra. Ennél többet nem tudsz tenni.

Én is csaptam már a gyerek fenekére 2x, mikor elborult az agyam. Egyiket sem érdemelte meg, csak le kellett vezetnem a feszültséget, mert nem bírtam idegekkel. Nem volt szép. Azt akartam, hogy fájjon neki, mint nekem fájt az üvöltése. Nem csaptam nagyot, nem maradt helye. Sajnos egy ideig mindkettő után összerándult és ledermedt, mikor kiabáltam és kiakadtam, de 1 hónap után kb elmúlik.

Háát,mi lesz a következő alkalomkor? Akkor majd talán még erősebben,és más testrészén fogod megütni??

Ez így nem jó!

A gyereket nem szabad megütni soha!

Főleg nem egy ilyen okból kifolyólag.

Hiszen szegény pusztán csak félt valamitől,és ilyenkor normális a hiszti de, ez még nem jelenti azt,hogy neked egyből gondolkodás nélkül ütlegelned kell.

Soha ne tedd többet!

Szerintem ennyire nem kell túldramatizálnod!

Megbeszéltétek, s fátylat rá!Ami történt megtörtént, ettől még nem vagy rossz anya! Nem te vagy az első akinél elfogyott a türelem!

Engem 14 éves koromig egyszer sem vertek meg, még csak pofont se kaptam!(pedig visszagondolva volt hogy megérdemeltem volna!)

Aztán annyira el voltam szállva magamtól,meg attól a tudattól hogy én TINI vagyok, hogy Apámmal szemtelenül beszéltem! Az volt az utolsó alkalom hogy ezt tettem, mert Apám szépen csendben nyakonvert! Természetesen vérig sértődtem ezzen, de pár nap múlva rájöttem hogy igen is igaza volt, mert ő a szülőm! Ők tartanak el, ők teszik elém a kaját, ők iskoláztatanak,ruháznak ésatöbbi.. és nekem semmi jogom nincs ahhoz hogy szemtelen legyek velük!

Mai napig imádom a szüleimet, és nagyon jó a kapcsolatunk!

30 éves vagyok, most várom az első gyermekemet,és nagyon remélem hogy én is leszek legalább annyira jó szülő mint az én szüleim!

20-as, ez baromság, amit ideírsz, mert semmi köze az esethez. A kérdező nem veri a gyerekét, erről szó sincs. Kapott egy pofont, nehogy már ezért legyen rossz anya, vagy bántalmazó.

Én is kaptam anyámtól, egy kezemen bőven emg tudom számolni, hányszor, és képzeld, bízom benne 100%-ig.

off.

26-os, mintha az én apámrol irtal volna. én sose mondtam el neki mit éreztem..19 évesen elhagytam az orszagot, azota is kulfoldon élek (most 32 vagyok). féltem, rettegtem az apámtol. addig vert minket, amig ossze nem pisiltuk magunkat, ameddig nem szakadt fel a bor a combunkon, remegtunk, sirtunk, anyám meg nyugtatokat adott nekunk....hogy ne idegesitsuk fel még jobban az apámat. félelembol fogadtunk szot, ha rosszul adtam a kezébe a csavarhuzot, azzal vágott fejbe, ha 4-est vittem haza, akkor azért vert meg, ha csak lehulyeztuk egymast a bátyámmal, akkor azért kaptunk... tudod mit, nem apámra haragszom, hanem az anyámra, hogy elturte ezt, elnézte, ahogy lelkinyomorékot csinal a férje a gyerekeikbol..csak azert, hogy rá ne mondja senki, hogy elvált asszony...az anyám ebben ugyanolyan (hanem jobban) bunos volt, mint az apám.

ha a férjem egyszer is megutne a gyerekunket, abban a percben elhagynam.

Utolsó, most hogy kiírtad magadból a problémádat megnyugodtál?

A kérdező meg a te apád az két külön dolog! A francnak írod itt le a nyomorodat!!! Persze kelts lelkiismeretfurdalást a kérdezőben hü@e gyerek!!!