Gondoltál már arra, hogy miért kaptál ilyen nehéz gyereket és másé biztos könnyebb?

igen, és én tudom is a választ.

azért lett ilyen "nehéz természetű" (alig evős, egy jó ideig rosszul alvós, nyűgösködős, extra sírós) a babám, akit egyébként mindennél jobban imádok:))))) mert a terhességem szörnyű zaklatott volt, nem voltam rá tekintettel sokszor,rengeteg üvöltözés, veszekedés volt a terhességem alatt.

tehát én tehetek róla, hogy ilyen ksi zaklatott lett a drágám.

gondolt ezt így te is végig, így talán könnyebb elfogadni.

szia

hidd el meg fog változni a helyzet.Sajnos a gyereknevelés ilyen,és bizony ahogy nőnek,még visszafogod sírni,hogy kicsik legyenek.én tudom,vagy egy 18 évesem.

talán egy kicsit te is elrontottad,hogy nem tanítottad egyedül játszásra.miért nyekereg egész nap?Próbálj neki hómeós szert adni,ami könnyíti a fogzás tüneteit és nyugtat.nekem előszór nem használt(ja van egy 15 hónapos is )aztán növeltem az adagot.3*5 golyóra,2 nap múlva látszott le higgadt.próbálj most ne a negatív tulajdonságaira gondolni hanem a sok aranyos dolgaira,hogy miket csinál,és ige,gondolj arra,hogy egészséges,és nem a kórházban ültök épp,és arra hogy egyáltalán van,van akinek ez sem adatik meg.

Nem vagy egyedül. Szerintem az enyémnél nehezebb természetű kisfiú nem sok van...

5 napos (!) kora óta szinte egyfolytában ordít ha valami nem tetszik neki (általában semmi nem tetszik), nem eszik, nem alszik, akaratos, hisztis, erőszakos, borzalmasan rossz, csupa életveszélyes dolgot csinál. Most 2 éves múlt, de állítom, hogy öregedtem 10 évet, néha úgy érzem 20-at is. Egy-egy nyugodtabb jó gyerek anyukája el sem hiszi, hogy milyen nálunk egy-egy nap.

De mindezek ellenére imádom, ő a mindenem. Olyannak fogadom el, amilyen, mert Ő is az én részem, a testemből lett kis test, a lelkemből lett kis lélek. Nem vagyunk egyformák, nekünk is lehet nehéz természetünk, nekik is lehet. Próbálj arra gondolni, hogy neki sem könnyű, ilyen a természete, nem tud kibújni a bőréből, hogy nekünk megfeleljen.

Nekem egy 21 hónapos kisfiam van,aki hihetetlenül eleven,sokszor hisztis,akaratos és még folytathatnám....:)Bizony nekem sincs mindig kellö türelmem hozzá,ez normális!!!De aztán mikor alszik,nézem milyen édes ártatlan kisember,egyedül rám van utalva és ha még olyan rossz is,biztosan nagyon nagyon szereti az anyukáját-olyan lelkiismeretfurdalásom van hogy nincs elég türelmem hozzá!!!Ilyenkor arra gondolok hogy milyen szerencsés vagyok mert egészséges babám született(gondolj bele akiknek beteg gyerekük van,akik soha életben nem élhetnek teljes értékü életet,vagy halálos betegségük van),és biztosan nem csak nekem van ilyen rosszcsont gyerköcöm,és más anyukák is csinálják valahogy!!!Nekem ez segíteni szokott:)Megaztán azért ahogy nagyobb lesz,biztosan lefoglalja magát,pl.elnézegeti a meséket,vagy mikor már lehet vele társasjátékozni....

Szóval ne keseredj el mert nem vagy egyedül!!! :)

Nekem az elso babam tokeletesnek mondhato volt,es bizony bekepzeltem magamnak hogy ez azert van mert en vagyok a tokeletes anyuka.Es bizony meg szoltam azokat a szuloket akik csak panaszkodtak a babajukra es nem tudtak mit kezdeni veluk.Aztan megszuletett a masodik gyermekem aki hasonlo a tiedhez akit szerintem azert kuldott nekem a joisten hogy megtanuljam nem szabad olyan konnyen itelkezni masok felett.

Szerencsere kinotte ezt a korszakat de megtanultam a lecket.

Nagyon régi a kérdés, de megköszönném, hogyha leírnátok, hogy milyen gyerekek lettek belőlük.😊

Nekem a nagyobbik gyerekem ölbebaba volt, sírt ha letettem, nem akart enni évekig! utána is csak brutál lassan, nem fogad szót, nappal piciként szörnyen aludt, 2 éves korától sehogy. Azt hittem, ha születik egy tesója akkor, ha egészséges lesz akkor ennél csak könnyebb lehet vele. 2 hónapig könnyebb volt, de azóta nem akar enni, nem akar aludni, mindenért üvölt... Nagyon!

Kérlek dobjatok egy kis fényt az alagútam végére.