Hogyan viselkedhet így egy anya a kicsi gyerekével?

aki értetlenkedik, az nem ismer ilyen embert, és örüljön neki.

én ismerek, hányingerkeltő a stílusa, ő ráadásul csúnyán is beszél. Főképp a nagyobb gyerekkel, aki most 11, de mióta ismerem, azóta ilyen a kislánnyal (3 éves kora óta). A kislánynak annyi a bűne, hogy az exétől van... most van a mostanitól új gyerek, annak mindent lehet, a nagyobb folyton le van ordítva, 'nem kapod meg', 'fogdmárbe', "neszóljbele' de mindezt olyan stílusban, hogy ha kivitelezhető lenne, elhoznám onnan azt a gyereket...

szóval kérdező, én megértelek, és mérhetetlenül sajnálom az ilyen 'anyák' gyerekeit... esetleg ha közösen játszótereztek vagy valami (mint mondtad, egykorúak a lányok), hívjátok meg a kislányt hozzátok, a nő örülni fog, hogy lepasszolhatja, nálatok meg kaphat csokit, pudingot, de ami a legfontosabb, ODAFIGYELÉST, SZERETETET...

Huu nagyon felbosszantott ez a kötekedő válaszoló..

Kérdező!

Igen, én is ismerek ilyet.. Undorító, ahogy némelyik "anyuka" beszél a gyerekével. A kutyával nem beszélek így.

Ami szerintem még gusztustalanabb.. Egyik rokonom gyerekeire rengeteget (tényleg, heti kb 5 napot minimum) vigyáztam. Igazából ő is ott volt, csak kísérőnek kellettem, hogy neki szabad legyen a keze, meg ne kösse le a gyerek. Mások előtt, jajj drágám, megyünk haza, fáááraadt vagy?? Olyan nyájas hangon, hogy nem hittem el. Olyan laza fél óra óra múlva eszébe jutott, hogy ja beígérte, hogy na akkor indulunk, mikor beszálltunk a kocsiba, a mosolyt egyből leszedte az arcáról, és jött a "befejezted már???? Mindjárt otthon vagyunk!!!! De olyan gusztustalan hangnemben, hogy köpni nyelni nem tudtam.. Sokat elmond az is róla, hogy a lánya nem mer mellette megszólalni..

Nem olvastam végig a kommenteket, csak elõre szólok. :D

Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, mikor nem úgy beszél a màsikkal, ahogy kéne. Persze nem mentség, csak tény. Az helyes h nem vesz meg mindent. Persze, lehet hogy a hangsúly a furcsa ahogy mondja, de lehet h aznapra elege van a vilàgból.

Ill. én is szoktam marhasàgokat mondani a gyereknek nyilvànosan, amit ha valaki meghall dob egy hàtast. Valamelyik nap ezen nevettünk egy anyukàval. Pl. nincs még màsfél éves a gyerekem és mondtam neki, hogy úgy legyen tele homokkal a cipõje, hogy õ fogja megsúrolni.... nyílvàn nem gondoltam komolyan. Vagy mondom neki, hogy megvàrsz a bolt elõtt? Szerinted otthagynàm egyedül?? Csak van amikor így fejezem ki, hogy NEKEM még mennyi dolgom lesz miatta(cipõsúrolàs) és mit szeretnék(nyugiban vásárolni), és ezek csak vàgyàlmok. :D Persze, tudom most jön olyan vàlasz, hogy de hàt a gyereknevelés ezzel jàr. Igen, ezzel, de attól àlmodozni szabad. :)

#27: Miért, szerinted az a két véglet létezik, hogy vagy mindent megengedsz a gyerekednek és hagyod hogy egy követelőző kis hisztigép legyen belőle, vagy pedig ha nem is hisztizik, hanem csak rámutat valamire, perceken keresztül ordibálni kell vele, hogy hogy képzeli ezt?

Szerinted az a két variáció lehetséges, hogy hagyod a gyereked a fejedre nőni, vagy pedig olyan hangnemben beszélsz vele, ahogy egy kutyával se kéne? A gyerekvállalást IQ- és EQ-szinthez kéne kötni.

Képzeld, én szigorú és következetes szülő vagyok, vannak kőkemény szabályok, amikből nem engedek, és amire azt mondom, nem, azt komolyan is gondoltam. DE nem beszélek vele ocsmány hangnemben, nem félemlítem meg, nem fenyegetem, nem szidom perceken keresztül a jóformán semmiért.

Lassan 3 éves, életvidám, jólnevelt, jószívű gyerek.

Igen, így is lehet csinálni, létezik aranyközépút a mindent ráhagyás és a kiképzőtábor között.

Az elkényeztetés se jó, de merem állítani, hogy még mindig kevésbé káros, mintha a szinte még kisbaba gyerekednek azt mondod, hogy ha koszos lesz a cipője, ő takarítja ki magának. Szerinted egy anya, aki ilyeneket mond egy ilyen pici gyereknek, szereti azt az apró kis csöppséget? Biztos hogy nem. De ha mégis, jól álcázza a szeretetét, az fix.