Két kicsi (egyik sem ovis még) gyerekkel elköltözhet az anya az apa beleegyezése nélkül?
Megteheti az anyuka, hogy hazaköltözik pl. a szüleihez? Egyedül nem tudja nevelni a gyerekeket, mert gyakorlatilag alkalmatlan rá. Eddig mindent apuka csinált otthon, ő viszi a gyerekeket játszótérre is, mindkét gyerek nagyon apás. Ha orvoshoz kell menni, akkor anyuka a nagymamát hívja segítségül, ha apuka dolgozik. Egyedül semmit nem tud csinálni.
Ha el akarja vinni a gyerekeket, akkor milyen lehetőségei, jogai vannak az apának? Az apa nem akarja szétválasztani a gyerekeket.
Nem kérek anyukát védő válaszokat, nem ez a kérdésem. A jogi része érdekelne.
míg nincs bírósági ítélet, addig mindkét szülőnek ugyanazon jogai vannak. tehát mindkettő elviheti, de a másik is "visszaveheti".
én azt mondom, mindent el kell kerülni, hogy ilyen csúnya vége legyen, mert a 2 kicsin fog csattanni :(
igyekezzetek megállapodni úgy, hogy a kicsiknek jó legyen!
Az apa adja be az ideiglenes gyerekelhelyezésre a kérelmet.
Bár ha ő dolgozik, az anya van a gyerekkel, azok még nem járnak intézménybe, nem hiszem, hogy megkapja. Amúgy olyan rosszul nem csinálhatja azért a dolgokat, ha ő van otthon velük, és el tudja látni őket. Gondolom még fiatal, abból amit írtál. Az önállóságot majd most megtanulja:)
Nem fiatal, közel van a 40-hez.
Amennyire én látom inkább apa foglalkozik a gyerekekkel. Ellátja őket az anyjuk fizikailag, de érzelmileg eléggé elhanyagolja őket.
Mikor mi szakítottunk mindketten hazaköltöztünk a szüleinkhez. Ezért még nem lettünk alkalmatlanok a gyereknevelésre:) 1 múlt a gyerek mikor ez történt, nálam maradt, de az apa is vihette első perctől, többször egy héten. Akár ott alvásra is. Előtte megbeszéltük. Nekem is könnyebb volt, el tudtam kezdeni valamit csinálni, talpra állni, majd önállósodni a szülőktől (közben ugye a közös lakást is sikerült eladni, így ebből is volt pénz).
Egyezettek meg inkább. Kíván alkalmazkodást, és sokat kell érintkeznünk is valamilyen formában, de hisszük, hogy ez a legjobb a gyereknek.
Ne értsetek félre, nem rólam van szó. Ez a nő a sógornőm, és vele nem lehet beszélni. Ha rajta múlt volna a dolog, akkor nem is láthattuk volna a gyerekeket egyáltalán. A nagyobbik imád bennünket, a kicsi sokáig azt sem tudta kik vagyunk, de mostmár ő is közeledik. Az apai nagymama meglátogatta a gyerekeket úgy, hogy apa nem volt otthon, és a gyerekek irtózatos hisztit vágtak le, hogy vele akarnak menni, nem akarnak otthon lenni. A nagymama hiába mondta, hogy nem ér rá, dolgoznia kell, stb. Anyuka semmit nem csinált, csak megsértődött, végül a nagyobbik gyerek elment a nagyival azzal, hogy nemsokára hazaviszi. Egy óra múlva a nagyi hazavitte a gyereket (alig bírta rávenni, hogy hazamenjen) de anyuka a saját gyerekét nem engedte be a lakásba, hiába dörömbölt az ajtón a kisgyerek. Telefon kikapcsolva... Na ezek után anyuka reakciója, hogy pakolja a gyerekeket, és költözik. Sajnos nem normális, és nagyon rossz hatással lesz ez így a gyerekekre. Többet ő már nem szülhet, így aztán tesómra nincs már szüksége. Amit eddig tesóm megcsinált neki, azt meg tudják tenni a szülei is.
Nem a rosszindulat beszél belőlem, ő tényleg nagyon furcsa.
Jajj Istenem, szegény gyerekek. Nagyon sajnálom és kívánom, hogy a Tesód jobb belátásra bírja, legalább az anyósáék segítségével.
SAjnos én nem tudok segíteni, de drukkolok Nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!