Anyukák, szerettek dolgozni vagy a munkát szükséges rossznak tartjátok?

Kisgyerek mellett a napi 8 óra nekünk szükséges rossz volt. Sok volt nekik is 9 óra az oviban.

Nagyobb gyerek mellett már lehet válogatni, most nem csak olyan munka jöhet szóba ami 8-4 között van és a hétvége minden szabad, így sikerült találnom olyat amit tényleg élvezek.

Ha lenne annyi vagyonom, hogy ne kelljen dolgoznom, akkor 4 órában dolgoznék. Lehetőleg saját/családi vállalkozásban.

Szeretek dolgozni, de túl sok időt vesz el a napi 9 óra munka a gyerekkel töltött időmből.

Jó lenne, ha a lányomért mehetnék minden nap fél 6 helyett 3-ra a suliba.Bár most is vele töltöm minden szabad percemet, jól jönne az extra idő.

DE nem akarnám, hogy egy férfi tartson el. Nem szeretnék egy férfi felé kiszolgáltatott lenni.

Sőt! Nincs szükségem férfire az életemben. Nem akarok férfival együtt élni. (Nővel sem, nem vagyok leszbikus).

Úgy tűnik, én leszek a kivétel: engem nem zavar, hogy a férjemtől függök. 170-et keresek, ő 700-at, így is függök tőle. Sosem vetette a szememre. Jöhet bármi persze, az eszemmel tudom. De minden porcikámmal bízok benne :-)

Szóval tök jó hogy a munka függetlenséget ad, de a legtöbb nő hiába dolgozik, nem keres annyit amiből egyedül el tudná tartani a gyerekeit. Vagy legalábbis nem azon a színvonalon, amin ketten teszik.

Hát ha nagyon nagyon elszakadok a valóságtól, akkor talán az lenne az ideális nekem, hogyha lenne annyi pénz, hogy amíg a gyerek kicsi ne kelljen elmenni dolgozni. Nem feltétlenül kell hogy az apuka kapja. Valahogy másképp is kialakíthatják, így nem lesz a nő kiszolgáltatva. Nem tudom hogy ezt még nem találtam ki.

Tehát én akkor addig lennék itthon amíg úgy látom szüksége van rám a gyereknek, gyerekeknek. Szerintem ez úgy alsó végéig lenne kb., de gyerektől is függ. Bár az is lehet suliban már egy négy órás munkát akkor is vállalnék (már ha Mo-n lenne ilyen sok).

De amúgy szerintem a legtöbb anyának nem is az a baja talán hogy dolgoznia kell, hanem a munkaidő kezdete és vége. Az ideális szerintem az lenne, hogy nyugodtan tudja bevinni a gyerekeket, gyereket fél 8- 8 között a suliba és érte tudjon menni 4 és fél 5 között. Hétvégéken és hosszú hétvégéken tudjon vele otthon lenni, szünetekben meg megint tudjon valami megoldást hogy a gyerekét jó helyen tudja. A szünet egy részében tudjon vele lenni, a többi részében pedig akár a munkahelyére bevihesse ahol van ilyen gyermekmegőrző úgymond. Be tud kukucskálni el van e, új gyerekeket ismer meg stb. Ha vége a munkának akkor együtt haza tudnak menni, fagyizni bármi (nyáron), vagy csúszkálni (télen) stb. stb., vagy egy nagyon sétálni a réten, parkban (tavasszal). De együtt lennének. Lennének közös élményeik attól függetlenül, hogy sietnének mert munka van, de az mégsem választja el a családot, az anyát a gyerekétől.

Valamint ha van a gyereknek év közben valami előadása, szülői értekezlete, versenye el tudjon már menni a szülő, ne kelljen könyörögnie, netán hazudnia, vagy idegesen azon agyalnia az utolsó pillanatig, hogy mi jön közbe a mhelyen és mégsem engedik el, vagy épp van akit el sem engednek.

Nem olyan sok alkalom van ilyen, de úgy gondolom egy gyereknek igen is fontos hogy az édesanyja legalább ott legyen ezeken. Karácsony, farsang, anyák napja, húsvét, évnyitó, évzáró. Ilyesmi. Esetleg verseny, szóbeli vagy írásbeli. Akkor a szülői értekezlet.

És még ugye a betegség, az örök dilemma és félelem, pláne aki nem tudja kire bízni a gyerekét. El merjen már menni táppénzre vele vagy néhány napig lehetne vele normális fizetésen hisz épp elég hogy beteg az a gyerek.

Én úgy gondolom, ha ezek adottak lennének egy cégnél az anyuka magáénak érezné a céget oda és vissza. Tudja hogy nemcsak a munkája a fontos, hanem hogy a gyereke, családja is biztonságban legyen.

Ha valahogy rugalmasabb lenne az élet és a valódi élethez igazodna minden és nem ellene!

Mint ahogy az ember nem a természettel él harmóniában hanem lerombolja azt és ellene tesz mindent!

Valahogy így érzek a családokkal szemben is, hogy ezt teszik sokszor! Tisztelet a kivételnek!

Meg persze akinek van segítsége az megint másképp fogja látni ezt kicsit! Akár anyagilag, akár nagyszülők, ismerősök. Persze mi is tehetünk azért hogy legyen, de nem biztos hogy van rá lehetőségünk.

Szóval én egy olyan világot szeretnék ahol nem kellene lelkiismeret furdalásom legyen a munkahelyen töltött időm és túlórám miatt a gyerekem felé.

Valamint minden rugalmasabb lenne. De természetesen oda vissza, úgy hogy az első a gyerek biztonsága és fejlődése legyen. Ezért kéne több dolgozó adott munkahelyekre. Akkor nem lenne baj ha kiesik valaki mert van rá másik addig és nem szakad meg. nem mint manapság van, hogy ha kiesik valaki akkor borul minden.

Én nehezen tudom egyensúlyban tartani ezeket amúgy, kellett több év hogy kialakítsak valamit, de még így is sokszor felborult, borul ma is. Volt hogy már feladtam.

Sajnos a munkahely az első mert abból élünk, nekem sajnos nincs más. Se háttér, se öröklés, se segítség semmi.

De fontos kell legyen a gyerekem is, mert ő csak egy van, és gyorsan felnő.

nekem ez a kettő közti lelkiismeret furdalás volt a legrosszabb. Gyűlöltem magam ha a munkát kellett választanom a gyerek miatt (akkor nehezen meg tudtam oldani), de muszáj volt menni. Viszont ha otthon maradtam a gyerekkel akkor attól féltem hogy ez hátránnyal fog engem érinteni ha visszamegyek. Volt olyan időszak hogy nem oktalan féltem.

Szóval szerintem és nekem ez volt a leges legnehezebb! :(

Most hogy már nagyobb kicsit könnyebb de nem mindig.

Én is folyton próbálom magam átprogramozni, így bírom túlélni. De csak túlélni.

A házimunka megvár meg minden, de ezek nem.

Szóval én nem vagyok ügyes anyuka, legalábbis olyan mint mások, de azért nem vagyok olyan rossz sem úgy godnolom. Van még mit fejlődnöm. De igyekszem.

Azért, mert anya lettem, még emberi lény vagyok, és nő is vagyok, tehát nem halt meg az énem összes többi oldala. Természetesen dolgoznék mindig, a karrierem, a szellemi kiteljesedésem nem szűnt meg kevésbé fontosnak lenni csak azért, mert szültem.

A férjem sem akar csak apaként funkcionálni.

Sőt, lottóötös esetén is dolgoznánk mindketten. Mi nem robotolunk, hanem azt a munkát végezzük, ami kiteljesít minket.

Nem szeretnék egész nap otthon lenni,de nagyon soknak érzem a napi 8 órás műszakot.Sokkal kevesebb időm jut a családra,gyerekekre,mint szeretném.

Nem olvastam minden választ,de talán más is van úgy vele,hogy egy napi 6, esetleg 4 órás részmunkaidő lenne ideális,vagy olyan munkahely,ahol nem feszítenek keresztre egy-rgy táppénzes napért,vagy elkéretőzésêrt pl. Szülői értekezletre.

Én szeretek dolgozni, de azt vallom, hogy gyerek mellet nem jó 8 órában dolgozni...

így 6 órában dolgozom, holott a lányom már 6,5 éves..ha tehetném inkább 4 órás lennék, de azt nem engedi a munkáltatóm, váltani meg nem szeretnék, mert ezt szeretem...és mondjuk pénzbe is nehéz lenne...

Nagyon nehezen jövünk igy is ki a pénzből, és nehéz segítség hiánya miatt megoldani a gyerek edzését, hozás, vivés, betegség dolgokat...

A heti 30 órás állás havi 13-16napi munkát jelent, a többi nap otthon vagyok...

Semmiképp nem maradnék teljesen háztartásbeli, szrtem az kibírhatatlan...én ahhoz már túl emancipált vagyok..:-D

Elvben egyetértek, és egészségesnek tartanám a több generációs nagycsaládos együttélést..de szrtem ez csak elv..mivel én se abban nőttem fel, aránylag antiszoc vagyok, nem hiszem hogy bírnék alkalmazkodni még 4-8 emberhez ha együtt laknánk...

Néha nagyon nehéz, néha pedig tök gördülékeny minden...mindenesetre ez a sok logisztika, és megjegyezni,- és intéznivaló elég stresszes..néha azt érzem végem, nem bírom már ezt...pedig csak 1 gyerek...

.

Nem szeretek, de akkor is dolgoznék, ha a férjem simán eltartana minket egyedül is, mert nem akarok ennyire függeni senkitől. Nem azért, mert nem bízom benne, de mi van, ha esetleg munkaképtelen lesz valamiért? Éhenhal a család? Nemcsak a megcsalás és a válás üthet be, hanem ilyenek is.

Másrészről jól érzem magam attól, hogy hozzá tudok tenni a kasszához, nem is keveset. Egyébként az én helyzetem elég baráti, mert itthonról dolgozom, de valójában ez rohadt nehéz, mert nem tudok csak munkával foglalkozni. Másfél éves a gyerek, hiába van vele adott esetben apa, csak eszébe jut időnként, hogy kicsit menjünk oda anyához stb. Be kéne tenni egy mosást, bepakolni a mosogatgépet, ebédet főzni... ha a férjem itthon van, nyilván ezek nagy részét megcsinálja, de nagyon nem könnyű otthon csak a munkára figyelni. Na meg egész nap nyomaszt, hogy időre meg kéne csinálni a melót, és nem tudok mindig úgy haladni, ahogy szeretnék. Épp ezért heti egyszer bejárok a munkahelyemre 6 órában, sokkal többet tudok így haladni.

Ideális az lenne, ha 4 vagy 6 órában tudnának az anyák annyit keresni, amennyiből meg is lehet élni, de ez itt kb. lehetetlen a nagy többségnek.