Miért ilyen ellenségesek az emberek a babás anyukákkal?

Pont egy tininek írtam, tegnap, hogy a felnőttek felejtenek. Elfelejtették, hogy voltak gyerekek, azt is, hogy nekik voltak picinyeik...na most ha volt is nekik ilyesmi az mind példaszerű volt. Én New Yorkban élek, ahol elég közlekedés barátságos minden (kivéve sok helyen a metró mert itt nincs mozgólépcső) de az emberek olykor úgy fel tudnak idegelni...még terhes is vagyok...szóval ha ideg akkor halmozottan jön. Megtanultam azonban szólni, hogy húzzon az utamból ha péntek este bolygóhollandizik az utcán mert fingja nincs hova akar menni, rázza a haját a szélben és bájolog miközben én 2 gyerekkel plusz egyel a hasamban csak haza szeretnék menni át az úton amit ő akadályoz.

Volt, hogy rákiabáltam a buszsofőrre mert a zebrán állt meg..még neki állt feljebb. Csak annyit mondtam neki, tudom a buszod számát és imádkozz...persze nem csináltam semmi gonoszságot de életveszélyes igy a gyerekekkel közlekedni. De benyelte a dugót, enyém volt az utolsó szó.

Ne foglalkozz semmivel. Véleményt a legkönnyebb nyilvánítani annak aki már nincs benne a napi darálóban. Neked egy legyen a lényeg ha a gyerek ballisztikussá válik, okosan kezeld, hogy legközelebb féken tudd tartani. Úgysem tudsz mit tenni egy érzelmi zűrzavaros 3 évessel semmit. Csak nyugi. Amit a gyerekek körül megtanultam egy életre, egy a fontos a biztonság.