Csak nekem vannak fenntartásaim a játszótérrel, és az ottani anyukákkal?

Nem kell veluk foglalkozni, az ilyeneket csalja a ferjuk, a gyerekuk meg a legnagyobb hisztizsak.

Nad razzak magukat, ugysem miattuk mesz, hanem, hogy a gyerek jol erezze magat, menj le baratnovel, ha ketten vagytok, eszre sem fogod venni szuper-bekepzelt-anyukakat.

Nem kell ezzel foglalkozni. Én alapból utálom, ha vki azt nézi, hogy a másik emberen összértékben hány ezer forintos ruha van! Undorító!

Sajnos, az ilyen cicababa 'sztár'anyukákból sok van. Ált. életükben 1× sem dolgoztak, a seggük kinyalva ... mindenük megvan. Érthető, hogy a családi helyzetük a lehető "legjobb". Ahogy az első kommentező is írta, ez az a réteg, akit apuci igen csak megcsal, etc.

Ha hosszútávon nem tudsz megbékélni a helyzettel, célszerű másik játszóteret keresned a környéken, még akkor is, ha 10 perccel többet kell sétálnotok a lakástól!

Oda, ahol nem érzi jól magát az ember, nem megy! "Kellemetlen" helyzetbe senki se szeret kerülni.

Sajna az én lányom játszótér bolond. Így muszáj vinnem.

Mi is "topisan" megyünk, eleve leül a homokba-murvába, koszol ezerrel. Esik kel. Biztos, hogy nem next-et adok rá, pedig sok gyereken azt látom, hogy a legmárkásabb, legkimenősebb ruhájukat adják rá, hogy villoghassanak.

Teszek rá nagy ívben. Arra is, hogy ki mit gondol. Csak a gyerkőccel játszom.

Nálunk még a pad is foglalt, holott nincs ott senki, még a cuccom is vinnem kell magammal a homokozóba is akár. Mert ha lerakom a pad végébe simán ledobja más anyuka, mert az az ő helye...no comment.

Azt viszont nem engedem és alaposan be is szólok, ha pl az enyém menne az üres hintához, hogy hinta és az a másik uszítja a kölykét, hogy "Rohanjál mert a kis vakarcs előbb odaér" holott a gyereke nem is akar hintázni, no hát akkor kiborul nálam a liszt és úgy leordítom az anyuka fejét csak hápogni tud.

1. a gyerekem nem vakarcs

2. miaz, hogy nem hintázhat tán arra is ki van réztáblázva a neve?

3. kussoljon ki mit csinál vagy nem csinál

Mi is kívülállók vagyunk, de ilyen anyáknak nevezett valamikkel nem is akarok ismerkedni.

Szia!

Mi 2 éve mindig azzal a 3-4 anyukával+gyerekekkel vagyunk a játszón,és egyikünk sem "szuperanyu":)!

A gyerekek együtt bóklásznak,fociznak,homokoznak,mi addig arról beszélgetünk(persze fél szemünk rajtuk),hogy ki hol vesz olcsóbban ruhákat,mi hol akciós.Soha nem akarjuk egymást túllicitálni,mert mindannyian teljesen mások vagyunk,természetileg,anyagi helyzetben és a végzettségben is.

Ez nálunk nagyon jól működik,de ha ők nem érnek rá,én is inkább egyedül vagyok,pedig a lakótelepen mindenki ismer mindenkit.