Nem tudom titkolni a neheztelésemet a kollégáimra, hogy tudok majd így ott dolgozni tovább?

Állami cég, amikor odakerültem már gyerekellenes volt a hangulat, egy kisgyerekes anyát szekáltak. Mikor kiderült hogy terhes lettem, onnantól kihagytak az összejövetelekből, összesúgtak a hátam mögött, majd mikor elmentem, a helyemre kerestek embert, kijelentették, hogy kisgyerekes anyát többet nem vesznek fel. elmentem szülni, két gyerek, 5 év. Most mennék vissza, a helyzet mit se változott, csak új emberek, de a gyerekellenesség megmaradt, volt aki rájuk ragassza. Maga a munka jellege miatt simán megtehetnék, hogy megadják a 6 órát kérelemre, de szánt szándékkal nem teszik. sőt kifejezetten ellenséges a hangvételük, minél jobban szeretném, annál inkább. Pedig még beteg is vagyok. Mind gyerektelenek, kivéve egy főt, ugye most már van kire hivatkozni, hogy ő is be tud járni 7:30. Én nem szeretnék, egyrészt mert súlyos csípőkopásom van, nem bírok sokat ülni, a gyerekek helyzetéről nem is írok, milyen az 6:30-ra letenni őket álmosan az oviba. Meg is érteném őket, ha valóban olyan lenne a munka, hogy nem hagyhatom cserben őket, de alig van munka, egy órát kajálgatnak ebédszünetben, megreggeliznek, kávézgatnak reggel, összejárnak egymás irodájába dumálni, kimennek cigizni. Én ezekről mind lemondanák, az ebédszünetet se kérném, dolgoznék helyette, de így sem. Sehogysem akarnak, csak azért sem. Egyszerűen nem tudom elmondani azt a gyűlöletet és dühöt amit érzek.