Állandóan lelkiismeretfurdalást okoz nekem gyermekem, mit tegyek már hogy megmaradjon a mosolya?

Ezen a hétvégén elhatároztam jobban odafigyelek rá, többet törődök vele, már amennyi kitelik, amiért úgy néz ki, talán valami lelki baj van vele.frusztrált, görcsös, nyugtalan, anyahiányos mostanság, elkezdtem aggódni. Nem tudom mi,de valami baj van.

Szóval rá hangolva az egész hétvége szinte minden percét, feltűnt hogy akármeddig játszunk, házimunkázunk, vagy eszünk, stb együtt, MINDEN alkalommal ha távozok(mosogatok, telefonálok, wc n vagyok)MINDIG elmereng maga előtt(mintha véget ért volna valami szép történet)magába roskadva szomoru lesz. Nincs dráma, nincs sírás, követelőzés, csak egy elmúlt mosoly és merengő tekintet.

Ma a tejitalt sem akarta elfogadni mert tudja hogy átadás után kimegyek a szobából nem vele egyszerre alszok el, hanem még dolgom van. Előtte jokedv, nevetés, öröm, hogy a nagyágyban fog velünk aludni, aztán nézi

a kezemben az esti tejitalt, es kb olyan tekintet, mintha csalodott lenne, hogy en nem is vele örülök, hanem csak azert állok még ott, hogy átadjam.néz rám aztán a tejitalra elhúzza a száját nincs tovább mosoly, elmereng, mint aki a távolba néz

Egész hétvégén ezt kaptam, ez az utolsó pillantása végképp elkeserit.

Azt olvastam a gyerekek tudják nagyon jol, hogy a gyerekjátékok játszoter nem okoz a szülőnek olyan oromet mint nekik es sokszor érzik a siettetésből is, hogy a szülő nem igazán egy játszotárs hanem valami más, de ezt a mélyről jövő, helyzetet megértő, beletörődő, kicsit felnőttes SZOMORÚSÁGOT minden vele valo foglalkozás végén, már nem bírom!

Hogyan okozhatnék én tartós örömet, akinek a gyermeke mosolyogva alszik el is?