Sorstárs anyukák, akiknek a férjük/párjuk külföldön dolgozik? Ma indult el a férjem. Nagyon rossz érzés. A sírás kerülget, de kisfiam miatt erősnek kell lennem.

Kérdező, szerintem erre az egyetlen ésszerű megoldás az, ha nyáron utánamentek. Akkor máris csak egy lakást kell fenntartani, az itthonit ki is adhatjátok. Igen, a gyereknek nehéz lesz, de őszintén, most könnyű? Neked is nehéz lesz, de nem annyire, mint itthon kvázi egyedülálló anyaként.

Mi is külföldön vagyunk. Nehéz. Megszenvedtük az elejét, még a 3 évesünk is (ennyit arról, hogy a kicsik milyen könnyen veszik. Nem veszik könnyen.) De a család együtt maradt. Inkább az idegen környezet viselje meg őket, mint az, hogy gyakorlatilag nincs apjuk.

3 hónapig csináltuk, aztán mentünk utána. 5 és 1 évesek voltak a gyerekek. Az első 6 hónap durva volt, de bőven megérte. Inkább 6 hónap legyen nehéz, mint több év. Szimpla matek :-)

És nem csak a gyerekek miatt. Ok, telefon meg skype, de az nekünk nem volt elég.

mi 10 hónapig bírtuk, aztán hazajött végleg a párom.

nem lehetett megszokni, minden alkalommal számoltuk vissza a napokat. De akkor még csak 3 éves volt a gyerek... a szívem szakadt meg, hogy nem tudtam elmagyarázni neki, hogy apa tovább marad, mint ahány ujjacskája van, hogy mutatni tudja :/

Most 6 éves, és ha baj van, még mindig nem jó az apja, nem vígasztalhatja, nem altathatja... nem kezdeném újra.

És ilyenkor belegondolok, hogy nagypapám évekre hagyta ott a mamát 2 gyerekkel, és még telefonálni is csak alkalmanként lehetett, csak a levelezés maradt nekik az évi 1-2 találkozás mellé.

10-es! Aztán azért, mert most kezdte az iskolát. :)

Anyukám, ezt a stílust!

A tiéd is 1 év alatt tanulta meg a nyelvet, addig meg biztos istenien érezte magát, hogy nem ért, és nem ismer senkit. Na, szóval, van akinek ez is szempont, azért. Ééérted, Margit? Lepontozni megy ám ész nélkül. Nem azt írtam, hogy nem lehet kivinni, hanem, hogy rossz neki. Akkor tanul írni-olvasni, akkor került új közösségbe. Jó tudom, a tiédnek jó volt. :)

A 14-es válaszolónak igaza van!

Nagyon nagy hülyeség egy ennyi idős gyerekkel kimenni külföldre lakni.

Most tanul írni,olvasni.

Meg az is rossz érzés,hogy nem tud barátkozni,mert semmit nem ért az ottani gyerkőcök beszédéből.

És,hogy járna iskolába?

Mivel ha nem beszéli a nyelvet,akkor elég nehéz tanulnia egy idegen nyelven matekot,magyart stb...

Gondolom,hogy külföldön nem nagyon vannak magyar anyanyelvű iskolák,vagy ha mégis,gondolom azokért fizetni kell,nem is keveset.

Ha meg lehetne oldani,én biztos úgy csinálnám,hogy amilyen hamar csak lehet,a párom hazajöjjön.

Egyébként,aki azt írta,hogy a gyermeke 1 év alatt tanulta meg a nyelvet:

Belegondoltál már,hogy milyen lehetett neki?

Nem értett meg senkit,rajtatok kívül,nem tudott barátokat szerezni.

Én semmiképpen se tenném ki annak a gyerekeimet,hogy kivinném őket külföldre,nulla vagy kis nyelvtudással.

És annak kitennéd, hogy elveszíti az apját? Nehéz a külföldre költözés a gyereknek, de sokkal gyorsabban megszokják, mint azt egyesek hiszik. Egy idősebbnek nehezebb, de egy 7 éves még egy pillanat alatt megtanulja az alapszókincset az iskolában, így, bármilyen hihetetlen, képes az idegen nyelven tanulni. Nyugat-Európában főleg fel vannak készülve az idegen anyanyelvű gyerekek fogadására, szinte minden iskolában van valamilyen nyelvi felzárkóztató program.

Az én fiam elsős volt, amikor kijöttünk nulla nyelvtudással, és az iskolában a világon semmi probléma nem volt vele, ha a nyelvet még most, bő egy év után sem beszéli tökéletesen, azt első pillanattól kezdve felfogta, hogy a suliban épp mi van. A barátaink már nagyobbacska, 10-11 éves gyerekekkel jöttek, nekik szocializációs szempontból nehezebb, de a tanulással nekik sincs gondjuk, pedig kifejezetten erős iskolába járnak.

És most őszintén, melyik a nagyobb kitolás? Az idegen kultúrába való beilleszkedés átmeneti nehézsége, vagy az, hogy a gyerek évente 2-3 alkalommal láthatja az apját?

Nem vagyok Margit, de ne zavarjon, bunkokam.

Képzeld, a gyerekemnek jó volt. Mint ahogy annak a másik kb 100 gyereknek is, aki szintén külföldre költözött és abba az iskolába járt. Kapaszkodj, senkinek ismert senkit, senkinek beszélte a nyelvet, mégis megertettek egymást. Most kezdte az iskolát? Legalább lehetősége lenne rá, hogy a katasztrófa magyar oktatás helyett valami normaisban vegyen részt, ami valóban oktat, nem pedig idomit. Hja, ha neked ez nem tetszik, a te dolgod. Igazad van, nyilván jobb a gyereknek az apja nélkül.

15!

Belegondoltam, igen, köszönöm kérdésed. Nagyon jól érezte magát az első perctől. Egy gyereknek nem gond a kapcsolatteremtes -már ha nem burokban volt nevelve és simán megoldja, hogy megertsek.