Ha nem szeretem a gyerekeket, attól még lehetek majd jó anya?

Kicsit bővebben? Nem tudod őt szeretni?

Én úgy érzem, nincs választási lehetőségem.

Májusban férjhez megyek. Párom már előbb akarta az esküvőt, mert már nagyon szeretne apa lenni. Persze a 2 nem függ teljesen össze, max. annyiban hogy már összevateráztam az álomruhámat és ha törik ha szakad, abban akarok férjhez menni, de nagy pocakkal már nem férnék bele.

És változatlanul úgy hiányzik nekem egy gyerek, mint púp a hátamra.

Kutyusaim is betegeskednek, rettegek, hogyan fogom őket ellátni egy gyerek mellett. Viszont a párom nélkül pláne nem tudnék a kutyusokról gondoskodni, ő visz minket állatorvoshoz, el nem tudom mondani, mennyit köszönhetünk neki, neki köszönhetem hogy éjfélkor is bejutottam az állatkórházba. Amikor a szőke kutyusom vért hányt, és nagy nehezen helyrejött, kezdte a másik, aki még most is beteg, majd átment rajtuk sorban egy hányásos hasmenéses nyavalya (és oltva vannak kombinált oltással mindenféle betegség ellen!), éjjel-nappal hányást és kutyaszart takarítottam, páromra alig jutott időm, épeszű ember már rég faképnél hagyott volna, ő meg ekkor kérte meg a kezemet.

Azt hiszem, nem is tudnám nem szeretni az ő gyerekét, hiszen annyira szeretem az összes rokonát, csak valahogy úgy érzem, hogy nincs közöm ahhoz a gyerekhez, és meg vagyok rémülve, mintha belecsöppentem volna egy életbe, amit élnem kell, pedig nem ez az én utam. Mert az én utam a kutyáim és a kutyák, nem tudok és nem akarok nélkülük élni, nem akarok több időt elvenni tőlük. Párom érzi és sejti a kétségeimet, ő optimistább nálam, szerinte meg tudjuk oldani, hogy a kutyákról is gondoskodni tudjak és a gyerekről is...szerintem nem tudja mivel jár egy gyerek.

Annyira szeretem őt, de néha úgy érzem, ő letérített az utamról.