Ha nem szeretem a gyerekeket, attól még lehetek majd jó anya?
Nem értem mi van velem. 20 évesen állandóan hazacipeltem mindenféle kisgyereket, imádtak, szerettem velük foglalkozni. Most meg iszonyúan irritálnak, nincs türelmem hozzájuk, elkényeztetett kis majomnak látom őket. És hogy őszinte legyek, egy kiskutyát sokkal édesebbnek találok egy kisbabánál.
2 ember nagy hatással volt rám e téren:
Az egyik az anyám, aki állandóan a fülemet rágta, mikor szülök már neki unokát, akkor is mikor még legnagyobb gondom az volt, hogyan tegyem túl magam egy nagy szerelmi csalódáson. Odáig juttatott, hogy egy kisgyerek látványától is felment bennem a pumpa.
A másik a barátnőm, aki amikor megszületett a gyereke, bepaterolta a kutyáját az állatmenhelyre. Égnek áll a szőr a hátamon az ilyen anyáktól, és most már a gyerekekben se látok semmi aranyosat.
Lehetek én még így jó anya??? Főleg azért aggaszt, mert a vágy utolsó szikrája is elmúlt belőlem 30 éves koromra a gyerek után, a párom viszont akar, én meg azon rágódok, hogy nem fogom tudni szeretni ha lesz gyerekem.
válasza:A saját gyerek mindig más.
Tényleg vannak elkényeztetett kisgyerekek, és olyanok is, akik finoman szólva: nem szimpatikusak. Ebben nincs semmi.
Állatot soha nem adnék el a háztól semmi miatt, gyerek miatt sem.
Sőt, elárulok egy titkot: az állatok pozitívan befolyásolják a gyermek fejlődését! (is) !
A saját gyerekedet, biztos vagyok benne: szeretni fogod. Nem is kicsit.
válasza:Ha egy kutyád jobban szeretsz mint egy gyereket nehezen tudom elképzelni.
Persze.persze más a saját gyerek,DE
ha már alapból nem szereted a gyereket és már msot tudod semmmi türelmed akkor nem tudom.
Én imádom a gyereket,óvonő szerettem volna lenni,de most hogy megvan a kislányom néha nagyon kitudok akadni.
Pedig van türelmem.Idegesség nélkül 2-4 óra folyamatos sírás se tud kiakasztani,meg hisztizés,elolvasgatok közbe.
De még ígyis néha annyira kifáradok,hogy az hihetetlen.
Néha elfogy a türelmem.
Szerintem ha nem szeretnél akkor hagyd.Gyerek nélkül is lehet élni,és senkinek se jó a kényszer szülés.
válasza:Lehetsz jó anya. Nagyon sokáig én is sokkal aranyosabbnak találtam szinte bármilyen állatkölyköt, mint a kisbabákat. Aztán férjhezmentem és nőtt bennem a gyerek utáni vágy - pedig még akkor sem tudtam gügyörészni, abajgatni kisgyereket. Terhes lettem - sajnos állatorvosi ló voltam -, vérnyomás, cukor, veszélyeztetett terhesség, vizesedés stb, örültem persze a babának nagyon, de még akkor sem járt át az a földöntúli öröm. Megszületett, kicsi édes volt, de kb egy hétig nem tudtam felfogni, h az enyém, öleltem, szerettem, de hozzá sem gügyögtem, meg ilyenek. Aztán egyszer csak vmi történt, rádöbbentem, hogy az én húsom és vérem, hogy milyen kis törékeny, milyen illatos, milyen szép...Beleszerettem. Most másfél éves, és nem tudnám elképzelni nélküle az életünket. Úgy gondolom, jó anya vagyok, mert mindent megadok neki, amire szüksége van, és amire az erőmből telik - szeretet, támogatás, bizalom,türelem (bár az néha a végére ér :) ),anyagi háttér, következetesség stb.
És tudod mi az érdekes? Most már a többi kisbabában is látom a szépet, tudok bennük gyönyörködni, elmosolyodok, ha meglátok egyet, tudok velük "beszélni".
Külső nyomásra ne vállalj gyereket, csak ha úgy érzed, hogy készen állsz rá.
válasza: válasza:Igazából, alaptermészeted szerint nem utálod a gyerekeket.
Ha szülsz egy gyereket, garantáltan imádni fogod.
válasza:szia, én sose voltam odáig a kisgyerekekért, sőt mai napig idegesítenek a gonosz kis bestiák a játszón. spse értette, miért gügyög valaki egy vadidegen csecsemőnek. ja, és nem is igazán akaetam gyereket. aztán valahogy 28 évesen teherbe estem, és biztosíthatlak, hogy imádom a gyerekemet! bár bennem nem merült fel soha, hogy a sajátom at nem imádnám, csak valahogy nem éreztem rá vágyat.
ami a kutya. macskatémát illeti: nekünk mindig volt otthon kutya is macska is, imádom az állatokat. most nincs, mert a férjem nem akarja, hogy itt a lakásban legyen. de úgy nevelem a kislányomat, hogy nagyon szeresse ő is az állaotkat, szerencsére vevő rá, ha az utcán meglát egy kuytát, akkor az nem menekül... :)
egyetlen esetben tartom insokoltnak a kutya , macska eltávolítását: ha mondjuk a kicsi allergiás a szőrére, vagy ha nem oylan ítpusú a kutya, hogy maximálisan megbízható, hogy sose fogja bántani a babát. ez esetben is igenigen fájó szívvel.
Igazából az is a baj, hogy attól félek, választanom kell köztük, márpedig abba belehalnék. Biztosan tudom, hogy senkit nem tudnék szeretni, aki miatt elveszíteném a kutyáimat. Van egy kutyusom, leteszi a pocakját a földre, kinyújtja hátra a lábait, mint a béka, nagy szőke feje van és olyan a szeme, mint a Mazsolának. Hatalmas mancsai vannak, és ha jó kedve van, rámvigyorog, akkor azt mondom neki, hogy te nem igazi vagy, te játékkutya vagy! És ettől olyan boldog lesz, hogy elkezd táncolni, ritmusra topog a mellső lábaival. Ezen kívül állandóan gondterhelt, mert vigyáz a papucsomra és megugat minden rabolót (másik kutyámat), bár senki mást nem izgat a papucsom, ő jól megmondja a magáét annak aki a közelébe merészkedik, de néha velünk is veszekszik, ha valami nem tetszik neki, ha meg ilyenkor megmondom neki, hogy ne veszekedjen velem, hasra veti magát, táncolni kezd és bohóckodni azzal a nagy hatalmas szőke fejével...
Szerettem már kisgyereket, sőt nagy lakli kamaszt is, de így soha senkit, olyan hülye érzésem van, amikor arra gondolok, hogy elvszíthetem Őt, ha gyerekem lesz, hogy akkor inkább nem kell gyerek.
De ennek van még más ezer oka is, egyszerűen magamat se értem, mert 20 évesen olvastam egy nagy családról, és én is arról álmodoztam, hogy sok-sok gyerekem lesz, de minimum 3. De sajnos közben vigyáztam is gyerekekre (vagy 20 főre egyszerre), és néhány év után nagyon elegem lett az egészből. Némelyik olyan rosszindulatú volt, egy felnőttet is megszégyenített volna, láttam kisfiút, akit agyonmajmoltak a családban és gond nélkül megpofozta a saját nagyanyját, az meg csak puszilgatta, akkor kezdtem először érezni ezt a dühöt a gyerekek felé, én tudom, hogy ha az én gyerekem lett volna, és megüti meg lehülyézi a saját nagyanyját, akkora pofont adok neki, hogy kiköpi az összes fogát. És ha most halálra rémültök, hogy úristen mit fogok akkor művelni a saját gyerekemmel, közlöm, hogy az én gyerekem sose fog ilyet tenni, mert nem fogom így elkényeztetni, amúgy a kutyáimtól se tűrtem soha ilyesmit, egyszer mordult rám a kis tökmag a maga 7 hetes nagy életidejével, amikor az etetőtálkája felé közeledtem, amit előzőleg én töltöttem meg neki, na azonnal kapott egy akkora pofont, hogy kisebbfajta csillagokat látott, de nem is mordult rám soha semelyik, a mai napig a kutyáim sebében turkálhatok, akkor is biztonságban vagyok. Ugyanakkor jól ismerem az állatokat, és pontosan tudom, hogy nem emberek. Az életem rábíznám a nagyfejű szőke kutyusomra, de a gyerekemét nem, mert a gyerek kicsi állat a kutya szemében, és ha történetesen fellángol a vadászösztön, akkor annyi. Olyasfajta érzésem van, mint amikor egy régi régi kutyám szétszedte a cicámat. A cicát siratva éreztem, hogy most el kell döntenem, kutya vagy macska, mert a 2 együtt nem megy. A kutya mellett döntöttem, nem volt soha senki, aki ebben megingathatott volna, és most az a hülye érzés kísért, hogy gyerek vagy kutya...
válasza:Én sem szeretem a gyerekeket. Nem utálom őket,csak nem váltanak ki belőlem gügyögést, meg ömlengést. Valahogy nem tudok velük kommunikálni. Hadd ne mondjam milyen fejeket szoktam kapni ezrt, mikor egy anyuka a képembe nyomja a gyerekét.
Nekem az lenne a kérdésem, hogy ha én nem szeretem őket, de tiszteletben tartom, hogy mások igen, miért kell rámerőltetni, hogy fogjam meg, beszélgessek vele...stb.?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!