2-3 éves kisgyereknek hogyan magyaráznátok el, hogy egy általa látott ember fogyatékossággal él?

Alapvető nevelési elvünk, hogy az embereket ne skatulyázza (hosszútávon), hanem mindenkiről majd egyénileg döntse el, hogy jó vagy rossz ember. Ez széles skála, vallás, etnikum, fogyatékosságok, stb.

A kora miatt még járatlan a témában, de keveset is találkozik bármilyen mássággal. A minap rettentően megbámult egy kerekesszékes embert, gondolom érdekes volt számára, hogy székben ül és kereke is van, előtte nem látott ilyet. Kérdezte, hogy mi az.

Hirtelen annyit tudtam mondani, hogy a bácsi nem tud úgy sétálni, mint te, ezért ez az ügyes szék segíti, hogy tudjon közlekedni. El is fogadta, bár ha épp nem mozgásban lett volna az illető és nem tömegben vagyunk, szerintem oda is ment volna hozzá.

Aki már hasonló helyzetben volt: kisgyerekeknél bármilyen átlagtól eltérő embernél miképp magyarázzátok el az állapotát? Ha esetleg van a válaszolók között fogyatékossággal élő, ti rossz néven vennétek, ha kisgyerek odamenne és kérdéseket tenne fel?

Hogyan lehet egy nem testi fogyatékosságot elmagyarázni iskolás kor alatt? Akár Down szindróma, akár más értelmi funkciókat befolyásoló állapotot?

Azért vagyok bajban, mert az (talán túlzott?) tapintat, ahogy egy felnőtt közelít egy fogyatékoshoz, a gyerekekből még hiányzik. Nekik újdonság, ők meg akarják ismerni, válaszokat keresnek, kérdéseket tesznek fel. Kérdés az is, hogy az illetőt ez vajon nem zavarja és engedjem oda beszélgetni, vagy miképp válaszoljam meg a kérdéseket?

Bár szándék volt rá, nem találtunk a közelben integrált bölcsődét, ahol napi szinten találkozik a mássággal és "belenő". Ezért is merült fel bennem, hogy szülőként mi a helyes, az érintett számára még nem bántó megközelítés?