2-3 éves kisgyereknek hogyan magyaráznátok el, hogy egy általa látott ember fogyatékossággal él?
Alapvető nevelési elvünk, hogy az embereket ne skatulyázza (hosszútávon), hanem mindenkiről majd egyénileg döntse el, hogy jó vagy rossz ember. Ez széles skála, vallás, etnikum, fogyatékosságok, stb.
A kora miatt még járatlan a témában, de keveset is találkozik bármilyen mássággal. A minap rettentően megbámult egy kerekesszékes embert, gondolom érdekes volt számára, hogy székben ül és kereke is van, előtte nem látott ilyet. Kérdezte, hogy mi az.
Hirtelen annyit tudtam mondani, hogy a bácsi nem tud úgy sétálni, mint te, ezért ez az ügyes szék segíti, hogy tudjon közlekedni. El is fogadta, bár ha épp nem mozgásban lett volna az illető és nem tömegben vagyunk, szerintem oda is ment volna hozzá.
Aki már hasonló helyzetben volt: kisgyerekeknél bármilyen átlagtól eltérő embernél miképp magyarázzátok el az állapotát? Ha esetleg van a válaszolók között fogyatékossággal élő, ti rossz néven vennétek, ha kisgyerek odamenne és kérdéseket tenne fel?
Hogyan lehet egy nem testi fogyatékosságot elmagyarázni iskolás kor alatt? Akár Down szindróma, akár más értelmi funkciókat befolyásoló állapotot?
Azért vagyok bajban, mert az (talán túlzott?) tapintat, ahogy egy felnőtt közelít egy fogyatékoshoz, a gyerekekből még hiányzik. Nekik újdonság, ők meg akarják ismerni, válaszokat keresnek, kérdéseket tesznek fel. Kérdés az is, hogy az illetőt ez vajon nem zavarja és engedjem oda beszélgetni, vagy miképp válaszoljam meg a kérdéseket?
Bár szándék volt rá, nem találtunk a közelben integrált bölcsődét, ahol napi szinten találkozik a mássággal és "belenő". Ezért is merült fel bennem, hogy szülőként mi a helyes, az érintett számára még nem bántó megközelítés?
válasza:És más nációknál, ahol a külső jegyek is szembetűnőek? Erősen barna vagy fekete bőr, stb.
Egy izraeli barátunk van, aki genetikai szempontból arab, ennek megfelelően sötétbarna. Őt nagyon szereti, de ha feketéket mutatnak a tévében (élőben még nem volt lehetőség találkozni velük), akkor valamiért nevet rajtuk. Erre nem szoktam reagálni, mert nem is tudom, hogy pontosan mit talál humorosnak bennük.
Az izraeli barátunk persze maximálisan partner volt a "színösszemérésben", ahol a lányunk odarakta a kezét az övé mellé és kerek szemekkel konstatálta, hogy tök más a színe. Volt kézsimogatás is, hogy hátha "fog" a szín, de nem jött le :)
válasza:magyarázni semmit nem kell és nem is lehet ilyen kicsinek
amit kérdez arra egyszerűen válaszolj, röviden.
De van egy jó hírem: a gyerekek toleránsak, elfogadóak, úgy születnek - később kerülnek be a negatív dolgok. Minden érdekli őket, de nem bántásból. Egy ismerőshöz néger jött vendégségbe - ők is aggódtak, mi lesz 3 évessel - de az nézte hosszan, közelről - majd odahordta a játékait az ölébe - vagyis játszani hívta. Semmi nem kérdezett, tudomásul vette vannak ilyen emberek is
válasza: válasza:Egy 2 évessel tényleg nehéz, de azt azért érdemes benne tudatosítani, hogy bámulni senkit sem szabad. A testi fogyatékosság könnyen megmagyarázható, a bácsinak fáj a lába, ezért nem tud járni. Az értelmi már keményebb dió, én valahogy úgy szoktam, hogy van olyan betegség, ami azt okozza, hogy lassabban tanulnak, és felnőtt korukban is olyanok maradnak, mint a gyerekek.
A bőrszín pedig egészen más téma. Mi Nagy-Britanniában élünk, itt köztudottan rengeteg nép él együtt. Furcsa volt szembesülni vele, hogy a kínait, arabot a gyerekeim észre sem veszik, egyszerűen nem látják a különbséget. A feketét persze igen, azt időnként megkérdezték, hogy ez vagy az az oviból miért ilyen fekete, de erre könnyű volt tárgyilagosan felelni. Afrikából származik, ahol mindig süt a nap, azért fekete a bőre, hogy ne égjen meg. Ennyi.
válasza: válasza:Az én gyerekem még azt hiszi, a kerekesszèk olyan dolog,mint neki a kismotorja v bébitaxija. Valahol eddig eszembe sem jutott sèrültként tekinteni másra eddig mégha az is. A gyerekemnek ugyanolyan emberek
A mentálisakat sem értené,néha egy hisztizőre is csak érdeklodve néz hogy másoljon e valamit belőle
Én nem magyaráznám a másságot neki mert ők tényleg mindenkit ugy fogadnak el ahogy van
Anyukám gyógypedagógusként dolgozott közepes mértékű értelmi sérültekkel. Mivel gyakran jártam be a munkahelyére, napi szinten találkoztam velük, néha ők is jöttek hozzánk. Így nekem természetes volt, persze egy-két kérdés felmerült, de ezekre mindig válaszolt anyukám.
Én teljesen más területen dolgozom, így mind nekem, mint a lányomnak annyi lehetőségünk van fogyatékkal élőkkel találkozni, mint bárki másnak - véletlenszerűen az utcán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!