Törvényszerű, hogy az ember kifordul magából, ha gyereke lesz? Mindenki szokott néha üvölteni és rácsapni a gyerekre?
Ma a vonaton volt egy házaspár, két gyerekkel. Kiabáltak velük, megfogták többször erősen a kezüket. Itt sokszor írjátok ti is, hogy nevelő célzatú az a pofon, meg hogy kiabálnak a gyerekkel az anyukák.
Úgy félek, hogy így kifordulok magamból, én birkatürelmű vagyok, nem szoktam pofozkodni sem, és annyira nem látom magam a vonatos anyukában. De a világban is ezt látom, hogy ezek a fenti dolgok normálisak és nincs olyan, aki ne tenné ezeket.
Van itt olyan, aki nem szokta megütni a gyerekét vagy nem kiabál vele? Nekem még pici a gyerekem, de nem akarom erre ráfogni, mert nyilván bármilyen korú gyereket lehetne érzelmileg és testileg bántalmazni.
AZ, hogy megfogják egy gyerek kezét, NEM verés! Ezen kivül aki kiabálós, az a gyerekkel is kiabál.
Olyan ember meg nincs, akinek nem fogy el néha a türelme, mert ha lenne, akkor az igencsak beteg lennen pszichikailag.
Erősen fogták meg, megszorították, a jelző nem mindegy a mondatban. És nem is mondtam, hogy az verés lenne.
Nagyon rossz, amit írtok, annyira szégyellem majd érte magam, amikor megtörténik.
en is koztudottan birka turelmu vagyok, fat lehet vagni a hatamon....megis elofordult hogy rakiabaltam a lanyomra, mostanaba egyre tobbszor ahogy jon a dackorszak (2eves). megutni nem szeretnem soha az eletben, de nem garantalom h nem teszem meg ha olyat csinal, amit mashogy tenyleg nem lehet benne tudatositani, csak egy jo nagy pofonnal: engem ketszer csapott meg eletemben anyukam (pofon volt pontosabban), egyszer mikor tuzet raktam a szobaban a foldon.....masodszor mikor aktalanos iskolaba hamisitottam az alairasat az ellenorzombe...mindkettot teljesen jogosnak velem igy utolag, egyaltalan nem hatott ki a kesobbi kapcsolatunkra, nagyon jo a viszonyunk, es en sem lettem ettol eroszakos, csak egy eletre megjegyztem hogy nem hamisitunk es nem rakunk tuzet a szobaba :)
szerencsere a birka turelem is orokletes, a lanyom eleg nyugodt termeszet, altalaban csak a kajan hisztizik, az eddigi rakiabalasok oka is az volt tobbnyire hogy a foldhoz vagta a tele tanyerjat, mert inkabb nasira vagyott az ebed helyett...
Nekem 2 éves lányom és 4 éves fiamvan, és bizony még nem kiabáltam rájuk és nem is ütöttem meg őket. Pedig ők mintagyerekek. Hajjaj. Nagyon jól tudnak hisztizni ám.
De én nem ütök, hanem mindenre megvan a módszerem. Először is megpróbálom elkerülni a hisztit. Ha nem ízlik az ebéd, nem erőltetem. Majd uzsonnára kap mást és azt megeszi. Nincs hiszti abból, hogy nem akar felöltözni, mert ők választhatják ki maguknak, hogy mit akarnak felvenni. Ha este nem tudnak elaludni, odamegyek hozzájuk, simogatom, dédelgetem őket, így már el tudnak aludni. Rengeteg hiszti elkerülhető némi odafigyeléssel és rugalmassággal. Ha bekövetkezik a hiszti, átölelem őket, és tudatom velük, hogy megértem a problémájukat. Ez utóbbi azért is fontos, mert a gyerekek azért hisztiznek, mert nem tudják kifejezni az érzelmeiket, és nem szabad azt hinniük, hogy nem állunk mellettük.
A buszos példa nálunk azért nem fordulhatna sosem elő, mert egyrészt nem várjuk meg, míg a gyerekeink olyan fáradtak lesznek, hogy nem tudnak viselkedni a tömegközlekedésen, másrészt mindig viszek kifestőt, vagy valamit, amivel elfoglalhatják magukat.
Engem anno ütöttek, ordítottak, ami nagyon rosszul esett gyerekként. A férjemnél is hasonló a szituáció. Ezért mi még a gyerekvállalás előtt megfogadtuk, hogy mi más szülők leszünk, akik nem ezekkel a módszerekkel fogunk nevelni. Túl vagyunk már jó pár hisztin, de tartjuk az elveinkhez magunkat, mert előttünk van a negatív példa.
Mi a férjemmel a pozitív megerősítést preferáljuk. Egyébként mindenkivel előfordulhat néha, hogy kiabál egy kicsit, hibázni emberi dolog. De hogy aki nem üti meg a gyerekét/kiabál vele, az nem foglalkozik vele, mindent ráhagy stb. Ez abszurd. Nagyon sokat foglalkozunk a gyerekeinkkel, és az esetek többségében jól viselkednek. Nincs rájuk hagyva semmi, csak mert nem ordítunk velük vagy verjük őket. De azért köszönöm ezt a szép kis sztereotípiát, kedves válaszoló. Néha mindenkinél elszakadhat a cérna, de ne tekintsük a kiabálást/ütést gyereknevelési eszköznek, mert nem az, hanem feszültséglevezetés.
38/N
kedves 7-es, az unokahugaimaz is igy nevelte az edesanyjuk, epp amiket irsz peldanak. ha nem izlett az ebed, nem kellett megenni, uzsira johetett mas. ha nem tetszett a kivalasztott oltozek eldonthettek mit vesznek fel. most a nagyobb 6 eves a kisebb 4,5. valami eszmeletlen mekkora hiszti van az oltozes es az eves korul naluk.
ha pl mennek valahova es valami miatt valtoruha kell, nem hajlandoak felvenni semmit. ha tel van -5 fok, de nincs kedvuk kardigant venni, csak bolerot, akkor az anyjuk nem tud mit kezdeni, kilogo derekkal viszi oket a jatszora.
az eves is olyna hogy egesz nap nem esznek mert megszoktak hogy nem kell, pilinkszka vekony mindketto.
nem bantasbol, de szerintem igen is ne egy 2-4 eves mondja meg, hogy mi neki a megfelelo etel es megfelelo oltozet...persze az evest nem lehet eroltetni, az oltozetet viszont ra kell adni, nem pedig rahagyni hogy o talalja ki mit vegyen fel...alapvetoen az elvel egyet ertek hogy a hisztit a legjobb megelozni. de azzal nem, hogy a gyereknek kellene hagyni az iranyitast ezekben a kerdesekben
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!