Ha egy-masfel ev koruli gyereketek meglatja pl hogy kiflit vesztek a boltban es ker akkor odaadjatok neki?

Úgy emlékszem, másfél év körüli volt a pici fiam, amikor elkezdtem arra tanítgatni, hogy a boltban nem eszünk, először a pénztárnál kifizetjük, elpakoljuk, kimegyünk a boltból, és akkor megkaphatja. Előtte viszont mindig adtam Neki egy kiflicsücsköt vagy zsemledarabot (a maradékot természetesen megvettük), ha kért.

Mostanra lassan 4 éves, ovis nagyfiú lett belőle, aki szépen megtanulta, hogy nem esszük meg, amikor még nem fizettük ki, az ugyanis még nem a miénk.

Én egyáltalán nem találtam cikinek, amikor a kis egyévesem kiflit majszolt bevásárlás közben, más gyermeket is édesnek találok.

És nem értem azokat az anyukákat, akik megbotránkoznak azon, ha egy 1 éves kisgyermek a kifizetés előtt elmajszol egy kiflicsücsköt. Gyermekről (kisemberről) beszélünk, nem egy állatról, ami, ha megszokott valamit, nem képes mást megtanulni. Én a fiam mésfél éves korában éreztem azt, hogy most már annyira értelmes, egyre jobban megérti a magyarázataimat, hogy elkezdhetem következetesen tanítgatni. Arról nem is beszélve, hogy egy kb. ekkora gyermek képes már várni addig, amíg a pénztárhoz érünk. Aki egy jóval kisebb gyermeket türelemre próbál tanítani, az tegye. Én ekkor láttam elérkezettnek az időt, hogy megértessem eztba szabályt a fiacskámmal. És bejött, sosem hisztizett a boltban az ételért. Sem a csokiért.

Én fizetés előtt is szoktam neki adni belőle

Nagyon kiakadok amikor egy vásárló/eladó szól hogy ne egyen bent a gyerekem

Semmi közük hogy hol és mikor eszik a gyerekem

Úgy is kifizetem,a pénztárosnak/eladónak nem mindegy hogy egy fél vagy egy egész kiflit veszek meg?

Szerencsétlen pénztáros szerinted honnan tudja, hogy hány kiflit nyomott be a gyermeked (vagy te), mire a pénztárhoz értetek?

Az igazmondásodra nem alapozhat, ha már becsületességed sincs... (ugyanis lopás megenni másét, s amíg nem fizetsz, nem a tiéd).

Egyébként ez a "hogy magyarázod el egy 1 évesnek" nagyon szánalmas, mert pofonegyszerű. Figyelemeltereléssel. Sokkal egyszerűbb, mint egy dackorszakos 2 évesnél, aki tényleg bele tudja lovalni magát.

21-es vagyok. Olyan is előfordult, hogy nem volt nálunk valamiért innivaló, a fiam pedig a boltban megszomjazott. Én tök természetesen odaadtam Neki a még nem kifizetett fél literes gyümölcslevet, és a pénztárnál az volt az első dolgom, hogy szóltam a pénztárosnak, hogy elnézést, kinyitottam, ivott belőle a fiam, itt van, kifizetem. A pénztáros szó nélkül beblokkolta, és le volt tudva az egész. Sosem voltam ilyen merev, remélem, nem is leszek, mint itt néhányan. Lopni sem loptam még soha, mindent kifizettem, és ki is fogok.

És egy ekkora korú gyermek még nem hisztizik, hanem panaszkodik, ha valami nem tetszik neki. Sajnálom azt a kisgyermeket, aki a boltban meglátta a pufit, sírt, és ezért az anyukája otthon sem adott neki. Szuper szülő, szuper nevelés. Csak azt felejti el ez a szülő, hogy egy ekkora gyermek még nem érti, hogy azért nem kap otthon, mert ő a boltban "hisztizett". Csak azt érzi, hogy felborult egy szokás, és ettől még feszültebb lesz.

"ker valamit megkapja-e?"

NEM! Egyenes uton vezet a foldon fetrengos hisztikhez, mert nem akarod majd neki megvenni az osszes xart amit csak meglat.

A boltban evesre ivasra a szulok szoktatjak ra a gyereket. Utana meg csodalkoznak hogy miert ordit.

Kerdezo, szerinted milyen neveles mar az ha a gyerek ker valamit azt azonnal megkapja?

Eleve nem kell ilyen kis gyerekkel nagybevasarlasra menni, vagy akkor a boltokat jarni amikor faradt, nyugos, ehes.

Aztan csodalkozni hogy nyugos, sir, hisztizik, es a beke kedveert teletomni a szajat kiflivel. Utana meg csodalkozni hogy legkozelebb is csak ugy megy.