Első találkozás az apukával. Hogyan kellene?
A lányom 2 éves, jövő héten fog először találkozni az apukájával. És én már most tiszta stressz vagyok. Hacsak eszembe jut a hétfő, felfordul a gyomrom, nem is értem, mi van velem.
Beismerem, miattam alakult így ez a helyzet és tudom, hogy az én hibám. De akkor, mikor döntést hoztam, teljesen máshogy gondoltam mindent, egy összezavarodott 20 éves lány voltam.
Az apukája mondta, hogy szeretné vele/velünk tartani a kapcsolatot és nem csak olyan szereplő akar lenni a lánya életében, akivel 1-2 havonta találkozik pár órára. Szeretném, ha ő is tudná, hogy bízok benne és én is támogatom ezt az ötletet, de ugye még a lányunk is elég kicsi, nem tudom, ezt hogyan lehetne úgy alakítani, hogy tényleg működjön...
Mivel már nem kisbaba, én úgy javasolnám az ismerkedést, ahogy az örökbefogadásnál csinálják.
Elsőre csak menjen el hozzátok vagy akkor a játszótérre amikor ott vagytok. Itt még ne próbáljon kialakítani semmit csak köszönjön és hagyjátok a kislányt békén. Először csak lássa, hogy ott van valaki.
Rövid idő után, hogy még emlékezzen menjen vissza, itt már történjen konkrétan kapcsolatfelvétel. Próbáljon játszani vele. Pl. gurítsák a labdát ilyenek. Vihetne neki valamilyen picike ajándékot is. Ezt folytatnám, de viszonylag rendszeresen, hogy az emlék megmaradjon.
Ezek után ha már van kapcsolt (és részedről is rendben van) menjenek el ketten sétálni ilyenek.
A lényeg, hogy nagyon lassan és muszáj neked is bíznod benne, viszont a gyerek igényeihez mérten mindkettőtöknek tudomásul kell vennie, hogy ennek lassan kell történnie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!