Van egy pár, van egy gyerekük. A pár elvált, a gyerek heti 1x láthatja az apját, de akkor is sírva megy oda, nem tudom miért, de nagyon nem szeret oda menni még heti 1x se. Ilyenkor mit lehet tenni, hogy a gyerek egyáltalán ne láthassa az apját?

Meg kell beszélni miért nem, mi a baj.

De az apai láthatás nem vonható, meg az jár az apának, ha csak nem bántalmazza a gyereket.

Szerencsére semmit.

Persze az más, ha az apa pl. alkoholista, drogos, vagy agresszív.

Viszont, ha ilyesmiről nincs szó, akkor a lehető legjobb, ha minél többet találkoznak.

Nem írtad milyen idős a gyereked, bár gondolom pár éves lehet, 10 alatt.

Mindenképp meg kell beszélni vele, ha bántja valami az apukájával kapcsolatban, az sem jó, ha érzi rajtad a volt párod iránti ellenszenvet.

A gyereknek szüksége van az apjára is, mint ahogy az apának is a gyerekre, ezt nincs jogod megakadályozni.

Az a kérdés, hogy miért. Ha nincs különösebb oka (alkoholista vagy drogos apa, bántalmazza a gyereket) csak így vezeti le, hogy az apja elhagyta, akkor inkább segíteni kellene, hogy összeszokjanak. Esetleg hármasban elmenni egy egynapos kirándulásra.

Ha az apa veszélyezteti a gyereket, akkor meg fordulj a gyámhatósághoz. De pár hiszti miatt csak úgy az anya nem dönthet úgy, hogy a gyereket nem engedi többet az apához.

Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a gyereket megviseli az ide-oda menés, és felborult a biztonságérzete a válás miatt. Ez azt jelenti, egyik szülő sem tud neki külön stabil hátteret és érzelmi biztonságot adni. Talán az sem lett neki rendesen elmagyarázva, mi történik körülötte, mikor elváltak a szülők.

Az a szerencsétlen gyerek egy káosz lehet belül, a szülőknek magukba kellene kicsit nézni, mindent megtettek-e vagy csak magukkal foglalkoztak a válás miatt.

Mennyi idős a gyerek? Ha tud már beszélni, akkor meg kellene vele beszélni mi a gond. Milyen volt az apával a viszonya a válás előtt?

Gondolom, hogy Te kérdező az anyuka vagy, de legalábbis az anyuka részéről rokon, barátnő.

Addig, amíg nem jársz utána alaposan az okoknak, nem kéne egyből a teljes eltiltáson gondolkodni, hiszen azzal tulajdonképpen a gyereket bünteted hosszú távon.

Rá kéne jönni, hogy miért nem akar a láthatásra menni. És vajon akkor is sír, rosszul érzi magát, ha már kettesben van az apjával? Apuka mit mond? Lehet ám, hogy a sírás, hiszti az anyjának szól, mert érzi, hogy az anyja nagyon vonakodik elengedni őt, érzi, tudja, hogy az anya dühös az apára, és tulajdonképpen az anya viselkedését tükrözi vissza minden indulásnál.

AZ hülyeség hogy akkor inkább ne is lássa az apját. Inkább arra kéne törekedni hogy jó kapcsolat alakuljon ki.

Az én szüleim is elváltak még 1 éves koromban, csak nagyon ritkán találkoztam apukámmal, kb 3 havonta, és én is mindig sírtam amikor el kellett vele mennem. 6-7-8 éves voltam ekkor. HOgy miért sírtam? Mert nagyon ragaszkodtam anyukámhoz, nagyon anyás voltam, és nem akartam otthagyni. Apukámhoz nem kötődtem, így nem örültem, hogy vele kell mennem valahová,aki szinte olyan volt nekem mint egy idegen, hiába volt az apám. Így visszagondolva talán a hármasban szervezett programok jobbak lettek volna.

A kérdésben említett gyereknél is ez lehet a dolog kulcsa. Lehet az is, hogy nincsenek egy hullámhosszon az apával, + nem élnek együtt, jobban szeret otthon lenni, mint az apjával, akivel