Mire tudnám beiratni a 2 éves lányom?

A megnyugtató tevékenységek közé sorolom még a könyvnézegetést is. Nálunk születése ott van a játékok között elérhető magasságban néhány igazi könyv, nem babakönyv. Amint elkezdett helyet változtatni, érdekelte az is, mint minden, ami körülötte volt, és játszott vele. Lehet, h elszakadt egy-két lap, de kit érdekel? TV-t, videoklipet egyáltalán nem igényel (párszor mutattunk neki kockásfülű nyulat, ilyesmit, de annyira nem érdekelte), helyette ha meg akar nyugodni, hozza a kis könyvecskéit, letottyan az ölünkbe, és mutogatja, hogy mit "olvassunk" neki. Ez persze nem igazi olvasás (másfél éves gyerekről van szó), csak elmondjuk, mi van a képen, amire épp mutat.

Én Vekerdy-vel értek egyet, ami a fejlesztést illeti, szerinte az ilyen kicsit fejlesztése inkább káros, mint hasznos.

[link]

Én nem íratnám be sehova, de ha pl. unja a megszokott otthoni környezetet, jók a ringató foglalkozások, vagy épp heti pár délelőttre el lehet vinni napközibe. Az én kislányom minden délelőtt jár, mert 1 éves kora körülre terveztem visszamenni dolgozni, de egyébként is láttam, hogy unja már otthon magát. Neki ez jót tesz, más közegben is forog, ami változatosságot jelent számára, és az esetleges fejlődés pedig nem fejlesztés eredménye, hanem a nagyobbaktól eltanult minták alapján történik (evőeszközzel evés, pohárból ivás, szobatisztaság, viselkedésminták stb.). Egyébként még itt a napköziben is néha túlzónak tartom a fejlesztést, ami pl. abban nyilvánul meg, h nem nyúlhatnak bele az ennivalóba, mert meg kell tanulni evőeszközzel enni. Én otthon pont tojok rá, ha belenyúl, ha neki az kényelmesebb. Értelmetlennek tartom ilyesmit megtiltani, különösen, h felnőttként is belenyúlok az ételbe olykor.

A felesleges energiák levezetéséről már előttem írtak.

Szerintem is remek az úszás. Jó 20 éve láttam a TV-ben egy érdekes riportfilmet egy csecsemő/baba-úszóoktatóval.

1(!) évesnél jóval fiatalabb csecsemőket tanított.

Azt állította, hogy az ember ösztönösen tud úszni, csak 2..3 évesen elfelejti ezt, ezért kell újra megtanulnunk majd később. Betett egy csöppséget a kamera előtt a medencébe, persze a kezeit gondosan alatta tartotta. És tényleg! A pici életében először volt számára igen mély vízben és mégis úszott. Nem ijedt meg, nem kapálódzott, ösztönösen cselekedett és kacagott, mikor pár másodperc után kivették. Kicsit a kutya, kicsit a mellúszás keverékét adta elő. A lényeg, hogy a feje soha ne merüljön le, erre kell figyelni, mert ha letüdőzi a vizet, akkor nagyon megijed és megeshet, hogy félni fog később a víztől. Azt is mondta az oktató, hogy az anyaméhben sem száraz levegőben vagyunk, a nedves közeg emiatt a piciben kellemes emlékeket ébreszt. Az úszás mozdulatai pedig már ott is használva vannak.

Persze nyilván nem kockázatmentes a dolog, hiszen a strandon érheti valami fertőzés a csöppséget, de ugyanakkor amint kigyógyul, az immunrendszere is sokkal erősebb lesz ettől, illetve sokkal izmosabb testfelépítés alakul ki. Valamit pedig valamiért. Japán téma: A Japán egy szenzációs nép és nem véletlenül ilyenek. Meg lehet nézni Európában, Amerikában, mire vitte ez az "óvom a széltől is" kultúra az embereket, épp most hova jutott az egész élhetetlen, liberális civilizációnk. Szerintem jól teszed, hogy próbálkoztok a piciddel. Bátorság, kitartás! :) (47/F)