A férjemnek nagyon lelkiismertfurdalása van az eset miatt. Szerintem nem fog nyomot hagyni?
Férjemre mindig is jellemző volt, hogy ha álmából felriasztják, akkor hirtelen verbálisan agresszív lesz. Éberen egyáltalán nem agresszív.
Korábban én is voltam már büdös paraszt, mert a horkolása miatt meglöködtem. Reggel nem emlékszik ezekre többnyire.
Éjjel a 2 évesünk nyugtalanul aludt, úgyhogy kiköltözött vele a másik ágyra. Hajnalban a gyerek izomból tökön rúgta álmában. A fájdalomra felriadva ráüvöltött, hogy "megöllek!". Néhány másodperc múlva kitisztult a feje, győzött bocsánatot kérni a síró gyerektől.
Azóta ezen rágja magát, hogy hogy mondhatott ilyet, illetve mennyire megrémülhetett a gyerek tőle.
Tényleg nem szokás nálunk az ordítozás, de nem is szándékosan csinálta. Megvigasztalta, bocsánatot kért, szerintem egy ilyen egyszeri alkalom nem fog nyomot hagyni benne. Mivel oszlassam el a kételyeit?
Ne csináljátok már, szerintetek a "büdös paraszt" és "megöllek" szavak használata teljesen normális családon belül (vagy úgy en bloc bárhol intelligens, civilizált körökben) ?!
Persze-persze, figyelembe vehetjük az éberségi állapotot is, félálomban volt, azt sem tudta hirtelen hol van, de ez számomra sehogy nem egészséges.
Én is nagyon morcos tudok lenni, ha felébresztenek, de számomra ez a viselkedésforma egyszerűen elfogadhatatlan.
Valószínűleg a 2 évesnek nem lesz semmilyen maradandó károsodása ettől, de mi lesz ha később is előfordul ilyen? Engem lassan 30-as fejjel is nagyon megviselne ha egy családtagom ilyet mondana nekem, hogy "megöllek", pedig nem vagyok egy nyámnyila alak.
Vizsgáltassa ki magát a férjed mindenképp, ez nem vicc.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!