A férjemnek nagyon lelkiismertfurdalása van az eset miatt. Szerintem nem fog nyomot hagyni?

A volt ferjem hasonlo volt.Ot nem lehetett megkerni,hogy ejjel keljen fel a picihez,es hozza oda mert ha fel volt keltve tiszta dilis volt.

Ha felriadt akkor O is mondott csunyakat.En is szoktam.nem emlekszem,hogy gyereknek ilyet mondtam volna,hogy megollek.de olyan volt,hogy ingerulten raformedtem,hogy mi van mar?pedig szegeny csak rosszul erezte magat es fel akart kelteni.pedig En aztan a vilag legturelmesebb embere vagyok sokak szerint....

A jelenlegi parom is tud erdekes dolgokat muvelni ha fel van keltve,folyton megijed,hogy elaludt.hirtelen csapkod a kezeivel.hadarva kerdezi,hogy mivan?hany ora van?hol vagyok?milyen nap van...

Mar hozzaszoktam es finoman keltem.de volt,hogy a picit mellem raktam szopizni,apja meg fordult es megfogtam a kezet,viszarol akkorat odavagott,hogy elakadt a lelegzetem is,erre felriadt es majdnem kaptam meg egy pofont is...aztan jott a lelkiismeret furdalas.azutan mindig a masik oldalra raktam a picit.

Szerintem az ember almaban csinal fura dolgokat.

Jaj ne játsszuk már ezt! Ne is hallgass azokra a válaszolókra, akik játsszák itt a mintát. Számomra sokkal inkább elítélendő, amikor a szülő, ébren alapból tiszta idegbeteg a gyerekkel és ha nem is azt ordítja, hogy "megöllek", hanem mást. Ugyan már! Szerintem nagyon jó jel, hogy bűntudata van. Én hihetetlenül türelmes vagyok, de amikor felkeltenek éjszaka, elviselhetetlen vagyok.

Amikor a nagyobb lányom 3 éves volt éjszaka elkezdte tépni a hajamat. De nagyon durván. A kezében maradt egy csomó. (Igaz hogy hosszú a hajam és pár száltól tele volt a keze, de mégis), akkor én is rákiabáltam félálmomban, hogy "Hülye vagy?". Egyébként soha nem mondanám ezt neki. Ő is tudja. Persze akkor sírt. Megvigasztaltam és mondtam neki, hogy ez nagyon fájt.

A másikkal is volt is ilyen. Migrénes fejfájással feküdtem le, ami alig enyhült reggelre. Erre hajnalban jött és a fülembe kiabálta, hogy "Riszálom úgyis- úgyis" de vagy háromszor. Mondtam, hogy hagyjon már egy kicsit békén. Mondtam, hogy fáj a fejem, ne kiabáljon. Ezt elmondtam vagy 5x. Erre ő tovább énekelte a fejem felett. (Szerintem azt hitte játék, mert soha nem kiabálok ezért nem is számított rá). De a következő figyelmeztetés és az azt követő ének után rákiabáltam hogy "Kuss már!". Persze sírva fakadt. Mondtam neki, hogy sajnálom, de megkértem, hogy ne!

Nálatok nyilván magyarázkodni. De már az enyéim sem emlékeznek erre, pedig jóval nagyobbak voltak, mint a tieid. Ennyitől nem változik meg semmi. Ha rendszeres lenne, akkor persze. De ugyan már!

Ne izgulj és ő se tegye! Sokkal fontosabb, hogy egyébként milyen vele. Nem akkor amikor álmából fájdalmában felriad. Kész vicc, aki ezért bántja vagy pszichiáterhez küldené. Sok anya ezek szerint már vehetné fel a kényszerzubbonyt.

"de verbálisan még a csalánozók szintjén vagyok olyankor a reggeli evolúcióban."

😂😂😂😂

Ez nagyon jo.En is ilyen vagyok.egy bogre kave reggel,addig mindenkinek kuss a neve.

"A gyerek miért nem a saját ágyában alszik. 2 évesnek már nem is jó, ha a felnőttekkel alszik."

Miért ne lenne jó ? Én 6 évesen is aludhattam szüleimmel és semmi bajom nem lett tőle. Sőt, nagyon jól és nyugodtan végigaludtam az éjszakát. Habár egyik szülőm szerencsére nem magyar. Náluk nem szokás a csecsemőt, kisgyereket máshova letenni aludni maguk mellől és 18 évesen kirakni a házból.