Nálatok mennyire "irányít" a gyerek?

Pohárról csak még annyit, hogy én is nagyon figyelek, hogy abból igyon, amit szeret. Ha elmegyünk van egy szívószálas minnie egeres kulacsa. Azt visszük. Otthon szintén van kedvenc. De akkor direkt nem akartam azt adni, gondoltam, ha a többi olyanból iszik, akkor ő se igyon szebből, jobból,másból/neki is jó lesz az, ami a többinek. Nem arról van szó, hogy én nem figyelek az ő igényeire, engem a pohár tényleg nem érdekel, abból iszik egyébként amiből csak akar :)

Nem főzök neki olyat, amit nem szeret. Ha valami újtól vonakodik, akkor mondom neki, hogy kóstoljuk meg, de akkor is van B terv. Még azt szoktam csinálni, hogy amikor ő eszi, amit kért, én meg meg mondjuk a valami mást, akkor megkóstolja az enyémet és abból tudom, hogy legközelebb jöhet-e.

Az alvás sajnos nálunk nyáron teljesen felborul. Tudom, hogy az én hibám, de elég későn szoktunk hazaérni és olyankor minden elcsúszik. Ezért is nem akar lefeküdni, mert fel van pörögve.

Egyébként, ahogy ezeket leírtam, akkor vettem észre, hogy szerintem nem is ezekkel van igazán baja a körülöttem lévőknek. Sokkal inkább azzal, hogy ők már régen leszidnák a gyereküket olyan dolgokért, amin én csak nevetek :)

Olyan eseteket írok, amik a héten történtek: kb 10 olyan perc volt, hogy nem láttam csak a hangját hallottam. Ennyi idő elég volt, hogy "kilakkoza" a körmét. Az összes ujján sikerült neki olyan jól, hogy vagy 20 perc volt lemosni. Sajnos nem csak ő lett lakkos. De egyszerűen amikor megláttam és mutatta, hogy "Nézd nekem is olyan pont, mint neked!", nem tudtam haragudni. A barátnőm nálunk volt, azt mondta, hogy biztosan nem örült volna az egyen körmöknek. (Inkább az utána következő takarításra gondolhatott).

Másik eset, tegnap előtt történt. A nagy tócsás időben egy másik barátnőmmel és a lányommal egyidős kislányával sétáltunk vissza az autónkhoz. Az enyém előre szaladt, és mondta, hogy "Anya, figyelj milyen ügyes vagyok!". Nem tudtam mit akar. Mire észrevettem kár volt bármit mondani. Nekifutásból beleugrott egy tócsába. A nadrágja igaz, hogy saras lett, ahogy felcsapódott a víz, de gumicsizma volt rajta. Most ezért miért szidjam le? Tudtam, hogy megyünk a kocsihoz, a sár meg kijön a ruhából. A barátnőm azt mondta, hogy ő biztosan nem hagyta volna annyiban, mert majd máskor is csinálja.

De például a saját arcát felrajzolta az ágya mellé a falra. Ennek mondjuk nem örültem annyira, de megkértem, hogy legközelebb ne, de így amúgy -bármilyen hülyén hangzik- cuki lett a fal :) Egyébként nincs másik alkotása.

De hogy őszinte legyek sokszor még a hisztin is nevetek. Meglepő, mert hamarabb abbahagyja, mert ő is elkezd nevetni velem magán. Jobb, mintha sírna a végén.

Néha azt érzem az anyukák mellettem aggódják túl a dolgot.

Többen kérdeztétek tőlem üzenetben, hogy szoktam-e büntetni és ha igen, akkor hogyan. Szóval inkább itt válaszolok.

Kizárólag szóban büntetem, de ezért sem vagyok oda. Az elszeparálás semmilyen formáját nem alkalmazom (pl.: sarok, másik szoba, szék, stb...) Én ebben nem hiszek, mármint pillanatnyi megoldásnak tartom. Rá pedig végképp nem fogok csapni. Szóval maradt az, hogy leszidom. Bár ez sem igazi leszidás. Inkább próbálom megértetni, hogy mit várok el tőle és miért. Mivel nem vagyok ideges típus, azonnal észreveszi ha valamivel tényleg sikerült felhúznia. Ilyenkor határozott vagyok. Ebben hiszek.