Baj a gyereknek, hogy ilyen vagyok?

Jah, és 15 hónapos a fiam.

10-es voltam.

Némileg hasonló az esetem a tiédhez, azzal a különbséggel, hogy mázlim van, mert a házunkban sok gyerek lakik, és kertben elég sokat voltak együtt már kiskoruktól kezdve. A másik, hogy van pár barátunk a férjemmel, akiknek szintén hasonló korúak a gyerekeik, így pl. nyaralni szoktunk velük. Megjegyzem, nem másfél éves korukban, hanem már bőven ovisok voltak. Egy másfél éves gyerek nem tud együtt játszani a többivel, ez jóval később alakul ki.

De! Engem a hideg ráz a baba-mama kluboktól, csiribiri tornáktól és a játszóterektől is, így azt kell mondjam, szinte soha nem vittem ilyenre a gyerekemet. Nem értek egyet azzal, hogy állatkert létszükséglet volna egy másfél évesnek – és gyönyörűen ki lehet váltani a vadasparkkal, a medvefarmmal és társaival, ahol nincs csillió ember.

Nem igaz az sem, hogy nem éri elég inger a lányodat így, az viszont tény, hogy szociálisan később hátrányban lehet majd azokkal szemben, akik pl. a játszón megszokták, hogy kislapáttal ütik őket. De kb. ennyi.

Azt is gondolom, hogy az anyaság nem arról kéne, hogy szóljon, hogy „megerőszakolja” magát az ember, mert ha te kínlódsz a tömegben, akkor úgysem tudsz őszintén ott körtáncot járni a gyerekeddel. :)

Figyi, a fiunk 12 éves, és soha nem voltunk vele strandon (mármint medencés strandon, a Balatonnál, tengernél igen), mert mindketten gyűlöljük az ilyeneket. Tízévesen volt először ilyen helyen, mert egy barátjának az anyukája elvitte őket. No és? Lelki törés? Majd jár, ha szereti, nagyobb korában. Nem hiszem, hogy eszenciális élménytől fosztottam volna meg ezáltal. :)

Ha úgy érzed, társaságra vágytok, valami ésszerű kompromisszumot kéne találnod, amitől te sem szenvedsz, sőt! Nincsenek kisgyerekes barátaid? Nem tudtok összejárni rendszeresen?

Legkésőbb oviban nyilván meg tudsz ismerni más kisgyerekeseket, és akkor nagyon szuper lesz, hogy nagy a házatok és a kertetek, meghívhatod őket.

Az iskolában én több szülővel nagyon jóban lettem, és sokat megyünk kirándulni a gyerekekkel.

„Egyébként baj igen mert nem kelted fel az érdeklődését.”

Erről az jut eszembe, hogy ha együtt kertészkednek, figyelik a kertben lakó állatokat, stb. már több és természetesebb inger éri a gyereket, mint ha állatkerbe vinnék. És azt nem tudjuk, a kérdező nem egy olyan településen él-e, ahol találkozhatnak háziállatokkal (haszonállatokkal), vagy közel van az erdő, ahol mindenféle érdekességet lehet megfigyelni.

Nem értek azzal egyet, hogy külső és emberekhez kötődő élményekkel kell telepumpálni a gyereket, számtalan ember nő fel tanyán is pl., és lehet, hogy felnőttkoráig nem jár az állatkertben vagy strandon, mégsem lesz ettől „visszamaradott”. Sőt, én irigylem azokat, akik természetes kapcsolatban állnak a természettel, patakban, tóban fürdenek, nem pedig a sok ember alkotta „élményparkot” kell felkeresniük, hogy ingerek érjék őket. :)