Baj a gyereknek, hogy ilyen vagyok?

Ne a köz után tedd a vesszőt!

Néha le kell győzni az önzőséget. Egy gyereknek pl.: állatkertre szüksége van, szinte mindegyik imád strandolni.

Nálunk szoktak városi szinten rendezvények lenni gyerekprogramokkal amik mindig ugy alakulnak hogy nálunk tuti akkor van valami(vagy lebetegszem)es nem tudunk menni.

Ahogy az ujságban elnézem pl a tömegesen kismotorral felsorakozo és száguldo gyerekeket(kismotoros felvonulás volt az egyik program) az örömteli arcokat elnézve nekem speciel fáj hogy kimaradt belőle a gyerekem...

Vagy képeskönyvben mutogatja a repülőt autot, a hajokat nem is érti hogy mik... pedig szerencsétlenkedtem már neki papirhajot hajtogatni, erre meg családi rokonosprogram miatt a sétahajozásbol is kimaradt...

Az uton mindig sikongat a tűzoltora rendőrautora mentőre, a bölcsibe jöttek gyereknapra, hát én megkönnyeztem ahogy nagy örömmel mászott fel rá és beülhetett "vezetni" és szirénáztak is neki

A gyermekeknek ezek hatalmas élmények, engem pont ma szomoritott el a felvonulásos kép hogy az én gyermekem nem volt ott...

Sokkal nyitottabbak lesznek a világra pedig ha viszed "mindenhova" és felnőtten már nem olyan semmi....ahogy látod te sem tudod már értékelni csak a tömeget látod...én pl strandolásnál meg a hangyákon meg az idegesitő "nomád"életmodon vagyok kibukva, (táskázni szatyrozni abban van mindenünk)holott gyermekként csak a csuszda meg labda volt az életem..és tudtam még kacagni.

Ne vedd el a gyermekkort

én is otthonülő típus vagyok, mégis elviszem a gyerekemet sok helyre. ez nem kifogás.

az, hogy te heti 2x elmész vele közértbe és jönnek néha a nagyszülők, azért messze nem szocializálódás.

beülsz az autóba és elmentek a játszótérre, ezt azért túl lehet élni heti 1x!

Én nem vagyok itthon ülős típus.

De vannak napok mikor aztán végképp nincs kedvem semmihez. Még a kertbe sincs kedvem kimenni. De megerőltetem magam és megyek. Kis idő múlva rájövök, hogy csak jobb volt kiruccani (akár a kertig) mint bent punnyadni!

Kellenek az ingerek! Az én lányom (szintén másfél) imád strandolni,játszóterezni, játszóházazni, imádja az állatokat stb.

Rengeteg helyen voltunk vele. Már a nyaralás is kipipálva!

Valóban nézz gyerek szemmel!

Ha te is többet jársz meglátod, hogy azért nem olyan rossz nem állandóan otthon ülni. Egy másfél évesnek nagyon kell a csavargás. Itt nyár rengeteg lehetőség van. Pláne ha autóval is rendelkeztek! Használd ki..

Igen, meg kell erőltetned magad! Persze, könnyen beszélek én, aki annyira csavargós termèszet vagyok, hogy a gyermekeim visítva hozzák délelőtt 9 körül a cipőjüket, hogy most már ideje indulnunk. Ebbe szoktak bele. De nem tudom, mi lenne, ha kertes házban laknánk. Mert azt tapasztaltam, hogy ha kertes hàzban élő barátainkhoz megyünk vendégségbe, a gyerekeimet beszippantja az udvar, és a vendégség egész ideje alatt nem is látom Őket. Élvezik a kertet. De Nekik újdonság egy kert, ahová bármikor kirohanhatnak, beszaladhatnak inni egyet, és már mennek is ki. Ha ezt szokták volna meg születésüktől fogva, vszleg ugyanennyit mennénk egyéb programokra.

Szval vinni kell a gyermeket, a te dolgod megmutatni neki a világot, ami gyönyörű, érdekes, izgalmas.

Anyám dettó ezt csinálta mint te. Kertes házban lakunk címszóval, ráadásul mikor 4 voltam, az anyai nagyszülők is odacuccoltak, szóval már hozzájuk sem kellett menni. Ha iskolai kirándulás nem lett volna, sosem megyek sehová.

Még a full ingyenes programokon se vettünk részt.

Szerinted? Mennyire volt jó állandóan otthon gyerekként? :)

Igen, azt gondolom, hogy meg kell erőltetned magadat kicsit.

Én is jól elvagyok itthon, de heti 5x tuti elmegyünk valahová. 2x egy héten játszótérre+rokonokhoz, próbálok a kisgyermekes ismerősökkel is összejönni 2 hetente. Minden másnap kb jönnek hozzánk. Kissé antiszoc vagyok(vagy voltam? :)), de sokat fejlődtem az utóbbi években. A kisfiam miatt is gyakorlom az ismerkedést, a közvetlenséget. Nekem nem volt jó, hogy ilyenné neveltek a szüleim(Senki nem jött hozzánk, mindig feladataim voltak, így alig volt időm a barátokra...)