Mi a véleményetek azokról a szülőkről, akik egész nyáron otthon vannak szabadságon, de a gyerekeiket a lehető legkésőbbi ideig lepasszolják bölcsödébe/óvodába?

Igen, szeretnék magánéletet, szeretnék megismerni egy férfit, akivel jól érzem magam, és hosszabb távra tervezhetek. Ezért egyáltalán nem érzem rosszul magam, most hogy a gyerekemnek nem csak én létezek, hanem nyit a világ felé elkezdhetek gondolni magamra is. Bébiszitterre nem tudok költeni, csak ha muszáj, nincs egy nyamvadt ember se körülöttem, akire rá tudnám bízni, akár csak három órára. Pont azért sok, mert foglalkozok vele és játszunk, ha nem foglalkoznék vele, nem lenne probléma az egyedüllét hiánya. Direkt megvártam a kétéves kort a bölcsivel, szerencsére dolgoznom még nem kell, ha kellene azt csinálnám. Itthonról tanulok, nem járok emberek közé, csak boltba játszótérre és vizsgázni. A barátaim nagyrészt elköltöztek innen, nincs felnőtt társaságom, a lányom 2 szót mond. Van igényem arra, hogy nő is legyek, hogy más témákról is beszélgessek, hogy ne egyedül legyek. Ezért ez szemernyi lelkiismeretfurdalást nem érzek, azt viszont sajnálom, hogy anyukád nem nyitott a világ felé, mikor egyedülmaradt, és azt ültette át a gyermeke életébe, hogy ez a mentalitás a normális. Ha lenne egy szabad délelőttöm, én is kicsattanó örömmel mennék a gyerekemért feltöltődve. Fel sem tudod fogni, hogy milyen az, ha sosem vagy egyedül, vagy nem szól hozzád senki, csak cseten meg a társkeresőkön.

Egyébként szeretem a gyerekem, sokat foglalkozok vele, az első év csodás volt, a második kicsit nehezebb, de ebben a korban már nem egy emberes meló, és most jött el az az idő, amikor én is fontos leszek magamnak.

És a gyereknevelésnek egyedül a lelki része nehéz. Én is főzök, mosok, takarítok, főállásban tanulok, igyekszem jól kinézni, és minden téren kielégítem egy 2éves igényeit, ezek miatt sosem panaszkodnék, mivel nem megterhelő. A beszélgetés hiánya, egy férfi hiánya, a csend hiánya, az önmagamra fordított figyelem hiánya miatt kell a bölcsi. Ezeket pedig csak akkor érem el, ha pár órára másra bízom a gyerekem.

De nem is itt kellene kiadni ezt magamból, majd rázúdítom a védőnőre legközelebb, ha megjegyzést tesz.

Miert ne mehetne el az egyedulallo anyuka valahova? Ezek szerint az is bűn ha a hazastarsak "lepasszoljak" a gyereket h kettesben lehessenek par orat??

Gondolom nem napi 24 ben szeretne pasizni. Elkepeszto egyesek milyen szelsosegesen tudnak gondolkodni...

En ugyan elvileg nem egyedul nevelem a fiaim, viszont a ferjem alig van itthon uh mondatni majdnem egyedul. Bizony a kicsit 1 evesen beirattam heti 2x 3 orara bolcsibe. Igaz fizetos volt, de nem erzem magam rossz anyanak attol hogy heti 6 orat gyerekek nelkul mereszeltem tolteni. Amugy abban az idoben sem vakargattam, hanem akkor inteztem az olyan dolgolat amik gyerekkel nehezebben mennek. ( orvos, bevasarlas , posta) ez akkora bun?? Utana viszont tobb es ertekesebb odot tudtam celuk tolteni. Nekem igy jo volt.

Sosem értettem ezt a nyári leállást. Ha nem dolgoznék, akkor télen venném ki a gyereket az oviból. Megspórolnám magamnak és az óvónőknek a napi többszöri többrétegű öltöztetést, nem kellene annyi gyereket lekötniük bent.

Most nyáron csak felkap egy ruhát a lányom, elsétálunk a jó időben az oviig, reggeli után mennek ki az udvarra vagy a közeli parkba. Takarítani sem kell annyit, mint amikor 30+ gyerek bemegy a latyakból.