A gyereke (i) tek nagyszülei szoktak halálról beszélni az unokájuknak?

A nagyszülők nem, de mi igen.

Több ember is ment el a családból, mióta ők megvannak és sajnos fiatal barátot is veszítettünk el.

Ez az élet része, miért kellene a gyerekek elől titkolni?

Inkább azt kellene Nektek tisztázni, hogy hogyan gondolkodtok a halálról/túlvilágról, és a saját meggyőződéseteket átadni a gyereknek, hogy tudja hová tenni ezeket a dolgokat.

Nagyobb gyerekeimet (5 és 7) a temetésre is elvittük. A 2 évest nyilván nem, ő nem bírta volna...

Én a másik oldalról közelíteném meg a dolgot.

Nekem is sokat beszéltek a halálról kiskoromban,és rettentő rossz volt hallgatni.Az illetőket nyilván nem ismertem,de mivel a halál fogalmával már tisztában voltam így elkezdtem betegesen félni attól,hogy meghalok.(lehettem kb 6-8 éves).

Sőt azóta fulladásfóbiám van,amióta mamám előadta a történetét,hogy ismert egy nőt,annak is félrenyelt a lánya,és mire átért vele a kórházba megfulladt(6 éves voltam,amikor mesélte).

Nyilván tabuként se kell kezelni az ilyen dolgokat de egy kisgyerek még nem képes ezt a "sok" halált érzelmileg kezelni.

Nekem is évekbe telt,mire felnőtt fejjel fel tudtam dolgozni, de pszichológus segítsége kellett hozzá.

Én a helyedben biztos,hogy nem hagynám,hogy ilyenekkel tömjék tele szegény fejét.Az addig rendben van,hogy nem kell titkolózni,de miért kell részletezni a halálnemet?Ennyi erővel esti mese helyett is nézhetné a TV 2 híreket,ott is van rengeteg "szép" történet.

Attól függ, hogyan beszél róla. Ahogy írtad, ecsetelni, ilyesmik nem kellenek. De az én nagymamám és nagypapám még "nyugodtabban" álltak hozzá az ilyen dolgokhoz, természetesnek vették. Előttem sosem titkolóztak, és én így utólag nagyon hálás vagyok, hogy így neveltek. Könnyebben fel tudom dolgozni a haláleseteket (ne úgy értsétek, hogy vállrándítással vagy ilyesmi).

Ez nagyon nehéz téma egy kisgyereknél, de titkolózás szerintem rosszabb.