Mit szólnátok, ha azt látnátok, hogy egy nő pórázon vezet két kisgyereket?

Meglepo valaszok vannak, nem erre szamitottam. A korabbi ilyen kerdeseknek kivetel nelkul mindig mindenki lehurrogta.

Bevallom, nekem is megfordult mar a fejemben, ennek az az oka, hogy itt, ahol elunk, nincs egy meteres a jarda es mellette egybol mennek az autok, nem is lassan raadasul. A fiam meg csak masfel eves, egyszeruen nem szereti, ha kezenfogva vezetem. Megfogom a kezet es egybol elengedi magat es lerogy a foldre, akarmit is mondok neki. Egy eves kora ota tanitom igy kezenfogva kozlekedni, se egyszeruen nem szereti. A babakocsit sem szereti, szeret szaladgalni, de itt nem engedhetem el. Ez a gyerekham valoszinuleg megoldast jelentene, de nem visz ra a lelek.

Egyebkent a legtobben, akik leszoljak ezt a dolgot vagy azt mondjak, hogy lelkiserult lesz tole a gyerek, azok tuti valami kis faluban elnek, ahol naponta harom auto megy csak, de probaltatok mar london kozepen gyerekkel setalni?

En abszolut nem itelem el azt, aki ilyet hasznal, plane nem akkor, ha ket picivel volt. Viszont a multkor lattam egy oteves gyereket porazon a PARKBAN. Na ez mar gaz. Nagyon.

Megmosolyognám őket.

Nagyon klassz találmány, nekünk csak azért nem volt, mert a sálamat vagy a kendőt kötöttem a gyerek derekára. De a következőnél valószínűleg lez.

Húgomék kint élnek Londonban. Megrökönyödve hallgattam, amikor mesélte, hogy vannak anyák, akiknek fontosabb a traccsolás, mint a gyerek, ezért hámot tesznek rá, és így nem tud messzire menni. Engedik egy darabig menni, aztán megállítják. Volt, hogy elesett a gyerek, mert ahogy futott, anyuci hirtelen berántotta a féket...

Egy akkora városban, egy nyughatatlan gyerekre lehet, én is rátenném. De biztos nem azért, hogy én közben nyugodtan beszélgessek. Csakis a gyerek érdekében.