Akik egyedül nevelik a gyerekeiket, válaszolnátok?

Én születése óta egyedül nevelem, most 7 múlt. A szüleim sokat segítenek, anyagilag is, az apuka semmit. A gyerek ebbe nőtt bele, nem érzi veszteségnek. Örül az apjának, ha találkoznak, de nem szomorkodik, amikor épp hetekig nem ér rá. Nyilván teljesebb lenne az életünk, ha nem csak ketten lennénk, de jól megvagyunk. Nem tudok mindent megadni neki, amit szeretnék, de ezzel szerintem mindenki így van, anyagi helyzettől függetlenül. Mindig többet és többet akarunk nyújtani, nem? Amúgy az életszínvonalunk megfelelő, de ebben nagy szerepe volt a szüleimnek is. Új párom nincs. A lányom szeretné, ha lenne, mert szeretne egy kistesót. Évek óta mondogatja szegény. De teljes családokban is fel kell dolgozniuk a gyerekeknek, hogy nem teljesülhet minden vágyuk. A csalódásai az élet velejárói, nem az apátlanságé.