Akik egyedül nevelik a gyerekeiket, válaszolnátok?

2 éves volt mikor szétmentünk az apukájától. Külföldön éltünk,null segítséggel. Én 7-17-ig dolgoztam,17:30-ra már mentem érte az oviba. Így elég bírható volt. Szombat és vasárnap az apjánál volt,ez kicsit rossz volt mert én nem tudtam vele programokat csinálni,mert 18órakkor értünk haza mindíg. Az apjával nagyon jó a viszonyunk egyébként,de plussz segítséget nem bírtam volna tőle igénybe venni mert ő 12-22:00-ig dolgozott.

4 éves korában hazaköltöztünk Magyarországra,azonnali kezdéssel elmentem dolgozni. Amíg a papírokat intéztük és nem járt oviba,a dédi vagy a mama vigyázott rá. 1 hónapig. Sokkal jobban érzem magam magyar közegben,a legjobb döntés volt hazaköltözni,lelkileg és fizikailag sokkal jobban vagyok.

A gyerekünket a válás megviselte,nagyon hiányzott neki az apja,sokat pityergett 2 hónapig. De a volt férjem nagyon jó ember és apa,csak kapcsolatilag nem működtünk már a végén. Mindennap beszéltek telefonon és a kicsink szépen lassan hozzászokott.

Fél évvel azután hogy hazaköltöztünk,az apja is visszaköltözött Magyarországra,nem bírta nélküle. Érthető. Egy kisebb városban lakunk,ő is,dédik is mamák,papák is. Így úgy érzem már kerek a gyerekünk élete. Nem érzem,hogy megviselné,hogy mindennap velem van,okos,vidám,kiegyensúlyozott. Az apja 2 naponta jön hozzá. Mostmár pénteken és szombaton alszik az apjánál,vasárnap 10kor pedig megyek érte és így már többet tudunk programozni. De havonta 1x pl állatkertbe vagy étterembe,játszóházba stb közösen,3-an megyünk az apjával szombaton. Csak ottmarad az apjánál éjszakára. Mamák és a dédik is heti 3x meglátogatják felváltva.

Segítségre még nem szorultam,de még nem is volt beteg,viszont betegségen kívűl már mentünk kivizsgálásra,a főnököm elég jó fej.

Volt továbbképzés,csapatépítő,nem kötelező. Ezek 1-1 hetes programok voltak,oda még nem mertem elmenni. Lehet hogy rossz pont;de 1 hétre még nem mertem másra bízni.

2-es vagyok!

Fél éve van egy férfi az életemben. Az exférjem tudja,a gyerekünk még nem. Nem merem még bemutatni neki. Nem tudom hogyan fog alakulni a későbbiekben,ezért még nem merem. 120km-re lakunk egymástól,pénteken és szombaton találkozunk,ő is dolgozik. Egy biztos,amit már elmondtam neki. Bárhigyan is alakul,a család az első és nem fogok elköltözni semerre.

A gyerekünknek itt az apukája,mamája papája,az élete,a barátai. Nem tudom mi lesz ezután.