Anyukák, Ti elég türelmesek tudtok lenni a mindennapokban?

En ugy reagalok hogy gyorsan elvonulok a tereprol.

Pl amikor ötödjere elmondtam szepen hogy ne dobalja az autoit es ettől függetlenül rám szorja es hatodjára felképel vele olyankor gyorsan elfutok mert legszivesebben visszakezbol adnám vissza reflexből.

Kidohogom magam a konyhában es minden megy tovabb.

Amugy sokat olvasok a gyermekekrol igy tudom hogy ez neki játek es nem rosszakarasbol csinalja stb ezek sokat segitenek lelkileg

Igen, de én nagyon kúl vagyok, ilyen a természetem, nem tudok csapkodni meg ilyesmi, de nem is fojtom el a dolgokat, csak ilyen lazán veszem. A férjem is kúl, ő ha felhecceli a gyerek, kimegy a konyhába és elmosogat. Én ugyanezt szoktam egy nagy fürdéssel, ha mégis érzem, hogy nem lesz valami oké. Mondjuk egynél több gyereket nem mernénk bevállalni.:)

Az jó, hogy a te férjed is ott van neked, ez nagyon fontos. Szerintem a kikapcsolódás lehet egy üvöltés a fürdőben, egy fürdés, egy jó szex este a férjjel, vagy menj el futni. :)

3. vagyok. Mivel neki az a fontos hogy a kozelemben legyen vagy vele játszak, tulajdonképpen ezt vonom meg tőle amikor gyorsan kimegyek vagy beküldöm a szobájába a pillanat hevében.

Volt már hogy kiabáltam sajnos, semmi ertelme nincsen.

De amikor kijon a szobabol kedves vagyok vele, soha nem zsarolom olyannal hogy levegonek nézem vagy nem szolok hozzá, mert olvastam rgy gyermeknek ennél még az jobb ha üvöltenek vele mert figyelmet kap.a figyelnet nagyon szomjazzák, annak megvonásával soha nem kínzom.

Jelen.

Itt a sok tökéletes anyuka mellett be merem neked vallani, én is ilyen típus vagyok mint te. Csak 1 gyerekkel.

Mindenképp gyerek mentes program kell olyankor nekem min. 2-3 órás, hogy ki tudjak kapcsolni, fel tudjak töltődni. És nem itthon. Én speciel vásárolgatok, mindegy mit, lehet kaja, ruha, könyv stb., de csak nézelődni is elég néha. Csak csend legyen. A sport nekem sem jött be, nyugi.

Én kiabálok. Nem szereti, ha anya kiabál. Összebújtunk, és megbeszéltük, h anya sem szeret kiabálni, de amikor ő szófogadatlan (vagyis a 10. KÉRÉSRE sem reagál), akkor szólok majd neki, h anya most már kiabálni fog. Nem igazán változott semmi. Őszintén szólva fogalmam sincs, honnan veszi a bátorságot, h így semmibe vegyen? Még csak el sem kényeztetem!

Most 5 éves lett. Most látom rajta, h ha a mamiéknál voltak hétvégén, örül nekem hazavitelkor. Biztosan kell egyfajta agyi fejlődés is (az enyém közben leépül...), h a megbeszéléseinket felfogja, átérezze, ás ezzel közelebb kerüljünk egymáshoz.

Apától szoktam vásárlós-sétálós 3 órákat kérni hétvégén egyszer.