Anyukák, ti mindig türelmesek vagytok?

El vagyok keseredve, mert van egy másfél éves fiam és igyekszünk jól, következetesen nevelni.

Minden rendben is van, szót fogad, mindig velünk jön, nem szalad el, a boltban nem veszi le a dolgokat, tudja az itthoni szabályokat is, stb, stb.

DE elkezdte, hogy ha valamit nem engedek, huncutkodik és próbálgatja, hogy valóban nem lehet e. Én következetes vagyok és ha nem lehet, nem is engedem, 2-3x rászólok, és ha nem hagyja abba, figyelmeztetés után nem csinálhatja azt, amiben ellent mondott nekem.

Ilyenkor lefekszik a földre, ordít, torka szakadtából, jön utánam, fogja a lábam, kiabálja, hogy anyaaaaa. elmondom Neki ilyenkor, miért csináltam, amit csináltam, (h pl levettem a csúszdáról, mert azzal játszott, h le akar esni tehát nem ült le, csak ott himbálódzott) és persze amikor lenyugodott, akkor is elmesélem Neki, miért lettem mérges és jönnek a puszik, ölelések, ígéretek. :))

A gond csak az, hogy néha még teljesen ok nélkül is tud hisztizni, ha fáradt és pl nem akar enni, pedig éhes, mert nagy nehezen megeszik utána egy üveg tápszert, stb.

És e miatt van lelkiismeret furdalásom, hogy ilyenkor néha ha már régóta hisztizik és nem lehet Vele mit csinálni, erősebben fogom meg, vagy ha megüt, igyekszem elmondani, h ez fáj, nem szabad, de előfordul, hogy megfogom a karját és arrébb teszem, h akkor nyafizzon magában. Persze Neki meg sem kottyan, van, hogy ha nem lovalta bele még magát a hisztibe ki is nevet, szóval nem fáj Neki, de nem bírom visszafogni magam és mint egy idegbajos, durván nyúlok Hozzá.

(Persze sosem bántanám, nem is ütöttem meg még sose, és nem nyúlnék úgy Hozzá, hogy nagyon fájjon Neki, csak lehet nem is baj, ha érzi bennem a nyomatékosságot. )

Túlreagálom, vagy ennyire sem szabadna durvának lennem Vele?

Utána mindig annyira bánt!!!! :(((

Ti mit kezdtek magatokkal, ha ennyire hisztizik a gyerek és kivagytok emiatt?? Hogy maradtok nyugodtak??? :(((

Bocsi, ha hosszú lettem.