Akik 3 vagy annál több gyermeknek adtak életet! Hogy lehet bírni? Ti türelmesek vagytok vagt bennem van a hiba?

Nem hinném, hogy születni kell rá, vágyni viszont igen.

Mi hármat mindenképp szerettünk volna, és végül egy év gondolkodás után bevállaltuk a negyediket is.

Én mindegyik gyerekem után/között mentem dolgozni is, nem bírnám "csak itthon", de valahogy így érezzük teljesnek.

Hogy férjemet idézzem: az én űrhajómat se a türelem tolja, de igyekszünk.

A kapcsolatunkat a terhesség szokta eléggé megterhelni, mert én szexuálisan tök passzív leszek, de így a negyediknél ezt a férjem gyakorlatilag "bevállalta", mert ő nagyon szerette volna.

Egyébként nagyon sok segítségünk nincs, anyósomék, akikre kb. hetente egy délutánra rábízzuk a gyerekeket (négynél nem tudom menni fog-e ez?), és akkor kettesben vagyunk 2-2,5 órára. Ez nagyon fontos a kapcsolatunknak, illetve van gyerekvigyázónk kettő, akik kb. felváltva két hetente egy estére jönnek, fektetési idő után elmegyünk.

Ezekből táplálkozunk.

Rátok nézve:

Amit leírsz, nekem úgy tűnik, hogy ez nem lezongorázott kérdés, csak nyilván így könnyebb lenne most védekezés szempontból.

Én biztos nem tenném szögletre a termékenységemet, de ez én vagyok.

A férfiaknál egyszerű a beavatkozás, de nem biztos hogy sikerrel visszafordítható.

Nálunk akadt a családban olyan, aki elveszítette egyetlen testvérét, szerintem sokat adott volna érte, ha lett volna naki még egy.

Persze én sem a tragédiákra vagyok "beállítva", de sosem lehet tudni, és egy ilyen helyzetben nagyon fájhat, ha már nincs visszaút.

(Ja és azt is tudom, hogy egy másik gyerek nem "helyettesíti" az elvesztettet, de mégis...)

első

Egy pici off: pont tegnap hallottam egy dokitól, hogy a férfi meddővététel /elköttetés/ szinte 100%-ban végleges. Nagyon nehéz visszaállítani, mikroszkópikus műtétek sora vár az illetőre és egy vagyonba kerül. Ezt csa azért írom, mert említed, hogy talán később még szeretnétek harmadikat. Miért nem védekeztek valami kevésbé visszafordíthatatlan módon? Óvszer, tabletta, egyéb nőgyógyászati módszerrel?

Kettő gyermekem van /pici korkülönbséggel/, tervezzük a harmadikat. De most megállunk. Tudjuk, hogy képtelen lennénk megint belevágni az ejszakázásokba /a kislányunk mostanában kezd jóalvó lenni, 14 hónapos/, egyre jobban ki tudunk mozdulni családosan, már nem csak az evés-alvás körül forog minden, bár még mindkét gyermekem alszik egy hatalmasat ebéd után. De most kez egy kicsit rugalmasabb lenni az egész életünk. Ráadásul meg egyszer nem csinálnám azt, hogy két picivel itthon vagyok. És az anyagi targalékaink is kimerültek. Szval irány vissza dolgozni ősszel, a gyerkőcök pedig oviba és bölcsibe. Nekem egyébkent óriási türelmem van hozzájuk, baromi ritkán szakad el a cérna még igy is, hogy mindkettő nonstop itthon van velem. De érzem, hogy egy harmadikkal most nem bírnék.

Ezt nem értem, 40 évesen el akarja temetni magát?

Egyébként lehet hogy hülyén hangzik, de mi azért is vagyunk a több gyerek mellett, mert arra is gondolunk, hogy öregségünkben könnyebb több gyereknek osztozni a terheken, mint egy-kettőnek.

Hacsak nem az összes férfi felmenője meghalt 43 évesen, akkor nem kéne így gondolkodni.

És sajnos, én épp az elmúlt években mindkét helyzetre van nem is egy példa az ismerős körömben. Apuka egyedül maradt 3 kisgyerekkel, és anyuka is.

Én nem gondolom, hogy "nagy különbség" lenne épp ebben, hogy 2 vagy 3 gyerekkel maradsz egyedül, ha ilyen történik, akkor maga a tragédia a borzasztó, az, hogy társ nélkül maradsz.

Tudom morbid, de akkor is.

első

Alapból meg csak úgy lehet élni, hogy az ember pozitívan néz előre, mert tragédia bármikor bárkivel történhet, de ezen agyalni folyton, az tönkreteszi a mindennapjainkat.

És bocs a hibákért, csak megszakítottam az írást, és máshogy folytattam az előző kommentemben...

Kedvem kérdező ☺️

Született azóta még egy gyerkőc ?

Apuka jól van ugye ?

Hogy alakult azóta az életetek ?