Teljesen kétségbe vagyok esve! Nem tudom mit tehetnék?

Magyarázd meg a férjednek hogy egy gyermeknek az anyja az egész világot jelenti, sőt a gyernek saját önképe is ebben rejlik(olyannak látja magát amit neki az anyja visszatükröz rola), ha rolad rosszat mond, a gyermek önbizalmàt, önmagàba és a vilàgba vetett hitét roncsolja. Természetes is a tarsadalmi problemai ennek fuggvenyeben.

De ez nagyvonalakban forditva is igy van.mivel az apa is a szülő, ha rola rosszat mondanak, a gyermek önbizalmának árt.

Kb talan ha buta az illeto megkerdezhetned tole hogy esne ha az imádott kocsijàt leócsárolják?

Az lenne fontos valahogy, hogy atmenjen neki, hogy ezzel a gyermeknek árt, es ha az anyával van baja? akkor inkabb szemtol szembe neki mondja, ne a gyereket bántsa!

Nézze a gyermek szemét ha anyukájárol rosszat mondanak neki, lássa meg azt, hogy a gyermeknek okoz fájdalmat.

Addig eltiltanám, mig ez nem jut el az agyáig.

Jogilag köteles vagy elküldeni a láthatásra a gyereket. Nagyon sok ilyen helyzettel találkozok a munkám során. Te önkéntesen nem tilthatod el.

Azt mondom, apuka a károkat magának csinálja főként. Persze részben a gyereknek is. De ne stresszelj rá, mert ha te meg ezen aggódsz, még rosszabb lesz. A gyereknek is. Tudom, hogy ez egy probléma, de válás eleve nehéz, nekem úgy tűnt a leírásodból, hogy még talán nem váltatok el annyira régóta... Egy kicsit türelemre intenélek, akkor is, ha nyilván neked van igazad és apukának nincs.

Amit apuka ellen tudsz intézni: gyermekjólét, nev.tan., gyámhivatal, de én, bár a fenti intézményrendszerben dolgozom, nem ajánlom ezt. szerintem sokkal jobb lenne, ha eljutnátok oda, hogy ti ketten mint szülők meg tudjátok ezt beszélni. idézőjelbe teszem hogy 'csak', de 'csak' azért mert apuka a láthatáson szid téged, vélhetően nem fogja tőle egy hatóság sem megvonni a láthatást, és akkor meg a sok ügyintézés fölösleges, különben is, ha rászabadítod a szociális szférát, apuka még inkább dühös lesz valószínűleg és az egész még inkább elmérgesedik.

Amit én ajánlok az az, hogy gondold át azt, hogy érzelmileg is elváltatok-e tényleg? Ha nem, annak mi lehet az oka?

A másik amit átgondolnék az az, hogy úgy fogalmaztál, hogy elváltunk apától. Ebben a mondatban rejlik a te rossz hozzáállásod gyökere. Nem akarlak kiosztani, mert becsüllek amiért két kisgyermeket nevelsz vélhetően becsülettel és szeretettel, de nem váltatok el apukától. Erre nagyon figyelj oda. Ez egy fokkal burkoltabb, mint amit apa csinál, de ugyanúgy benne van rejtve, a gyerek számára, hogy őt már az apja nem úgy szereti, talán nem is szereti, hiszen elváltak az apjuktól.

Tudom, hogy ártatlan nyelvbotlásnak meg megfogalmazásnak tűnik, de sosem az.

Szóval vésd fel nagybetűkkel: a gyerekek nem váltak el senkitől, te váltál el, nem apukától, hanem a férjedtől.

Ha ebből a szempontból gondolkozol könnyebb lesz neked is és a gyerekeknek is. Ne csinálj apukából démont, akkor se, ha tényleg nincs igaza. Te minél szebben beszélsz és igen, gondolkodsz is apukáról, a gyerekek annál inkább hozzád fognak kötődni, bármilyen paradoxnak tűnhet.

Összefoglalva: Te váltál el, a gyerekek nem, apukával légy türelmesebb, akkor is ha nincs igaza, és ha végképp tarthatatlan, első körben vele próbáld meg megbeszélni.

Kedves utolsó!

Úgy gondolod, hogy ebben az esetben az anyuka kommunikációjával van a baj?

Azt gondolid, hogy az az apuka, aki a gyerekét az anyja ellen uszítja, az egy jó beszélgetés hatására bocsánatot kér és rögtön változtat a viselkedésén?

Feltételezem anyuka sem pszichológus, tehát ezért tehetetlen.