Mondana valaki valami bíztatót testvérféltékenység ügyben? Teljesen kétségbe vagyok esve!
Kislányom 3 éves múlt, a kicsi (fiú) fél éves lesz. Mindig nagyon nagyon nagyon anyás volt, már a terhességem is megviselte, és sosem volt hajlandó beszélni a babáról, kivéve az utolsó hónapot, amikor maga kezdett beszélni róla. Amikor a kicsi megszületett, kb. 2-3 hónaig semlegesen viszonyult hozzá, csak annyi volt, hogy nagyon zavarta ha sírt (nem szereti a hangos zajokat), ez a mai napig így van, de most már annyira, hogy nem is hajlandó a kicsivel egy légtérben lenni, ha én nem vagyok ott. régebben még hozzáért, volt hogy befeküdt mellé a kiságyba és kérte, hogy lefényképezzem, vagy ráfektettük viccből a hátára, stb. most kb 2 hónapja nagyon elkezdett megváltozni a helyzet, már egyáltalán nem hagyja azt se, ha a kicsi hozzér a kezével, vagy akárhogy, sőt megüti olyankor, meg olyanokat mond, hogy nem szereti és zárjuk be egy dobozba örökre, meg hasonlók, meg elszedi tőle a játékokat. régebben volt olyan, hogy mondtam a kicsinek, hogy te, megeszlek! és erre mondta a kislányom, hogy ne egyem, meg mert ő szereti...de ez már jó ideje nincs. ha nem vele foglakozok, akkor csomószor van, hogy leül vagy lefekszik és ott nyűglődik. ha a kicsi az ölemben vanb, akkor elkezd vergődni, hogy ő akar odajönni, ha meg nem lehet, akkor sír. pedig már szegény kisebbet tényleg csak akkor veszem fel, ha nagyon muszáj...nagyon el vagyok keseredve, hogy a nagy ennyire szenved ettől az egésztől, meg azért is, mert a kcisi meg úgy van, hogy istenként tekint rá,állandóan mosolyog rá meg őt figyeli ő meg le se .....előre sajnálom a kcisit, majd ha nagyobb lesz és megérti, hogyan viszonyul hozzá a nővére. igyekszem megtenni midnent, de úgy tűnik, semmi nem elég. minden reggel úgy kelek fel, ma türelmes leszek, de már fizikailag és lelkileg is alig bírom. egész álló nap csak a nyafogás meg nyüszögés. hozzájön, hogy a kicsi sem egy magában órákig ellevő fajta, éjjel sem alszik valami jól....na meg hogy segítségem az nincs semmi és senki.
lesz ez valaha jobb? mert eddig csak rosszabb, egyre rosszabb. :(((((((
elnézést ha hosszú lett.
Szia!
Azért írok, mert tudom mit érzel. Nagyfiam 3 éves múlt, a kicsi 11 hónapos. Öt hónapos kora körül szabadult el nálunk a pokol (amikor kúszni kezdett a kicsi), pedig egyenlően bántam velük, kicsire is rászóltam, külön programok is voltak a naggyal (Apával hármasban is), még a járókát is beállítottam a gyerekszobába, hogy a nagynak legyen néha "nyugalma" a kicsitől. És még segítségem is több van, mint neked. Kb ugyanígy voltunk mi is. Nem engedte, hogy hozzáérjen, ellökte, semmit (de tényleg a legapróbb csörgőt sem) adhattam a kicsi kezébe, kivéve ha külön neki vettem, de akkor meg a nagy nem nyúlt hozzá, ő is mondott nagyon elszomorító dolgokat. Sorolhatnám még.
A lényeg: Rendeződni látszik a helyzet. Kb 3 hónapja kezdi elfogadni az öccsét, már van, hogy "együtt játszanak" (édesen mutogat neki, engedi, hogy átmásszon rajta, tanítja (!) legózni), néhány kedvenc kivételével szabad hozzáférése van a játékokhoz is. Kétségbe esik, ha valaki viccesen azt mondja, hogy hazaviszi a kicsit.
Kitartás, lesz ez még jobb is! :)
Nálunk is ilyen idősek a gyerekek, csak a nagyobb a fiú, a pici a lány. Nálunk az jött be, hogy mindig kihangsúlyozom, mennyire szereti a hugi. Sőt, szoktam a hugi nevében beszélni hozzá. Ilyeneket hogy: De ügyes vagy bátyus., De jó, hogy hazajöttél, úgy hiányoztál! Én úgy szeretlek!
Mindig az adott helyzettől függően valami pozitív dolgot. Ha nem hiszi el, hogy a tesó ezt mondta neked, mondd azt, hogy te tudod mire gondol a pici és ezt mondaná, ha tudna beszélni.
kedves tegnapi 14:27-es válaszoló! köszönöm a soraidat, jó volt olvasni őket, mégha nálunk nem is így lesz, de azért reménykedem.
a többieknek is köszönöm. mindent próbltam már amit javasoltatok, segítsen, vegyen részt, nem akar, vagy nagy ritkán, mondjuk ha kérem, odahoz egy pelenkát ,de azt se mindig. ha a kcsi is az ölemben van, akkor nem hajlandó odaülni, hiába mondom, hogy ő is odaférne, mint ahogy így is van. csak úgy jó, ha csak ő van ott. vannak külön programok, igaz, nem sok, mivel mint írtam, nincs senki, aki segíteni tudna, max. a férjem, de ő meg sokat dolgozik, meg amennyit tudok, igyekszem vele foglalkozni ,akár a háztartás rovására is. de mindig mondom neki, hogy szeretem, imádom, ő az én legkedvesebb kislányom stb. meg hogy a kicsi is őt szereti a legjobban, ez látszik, mert midnig őt figyeli, mosolyog rá stb. egyelőre nincs látszatja. remélem, majd később alakulni fog. amúgy ő olyan típus, hogy az új, szokatlan dolgokat egyből élből elutasítja, és később ha fejben megbarátkozott vele, akkor jöhet az új. sokmindennel így volt eddig. persze tudom, ez azért más...
köszönöm mégegyszer a válaszokat.
Szia!
A 4. válaszoló vagyok. Javult a helyzet? Megnyugodott kicsit a kislányod?
na nem tudom, hogy olvassa e még valai de azért leírom... :)
annyiban jobb lett a helyzet, hogy most már kimutatja hogy szereti, van hogy együtt tevékenykednek valamit, persze olyan sokat még nem, mert 14 hónapos most a kicsi. de azért szereti, mondja is, látszik is. viszont még sokszor van olyanja,hogy most a kicsi ne menjen oda, mert neki nincs kedve meg ezt meg azt ne vegye el, meg panaaszkodik hogy ráütött belerúgott a kicsi. ezeket persze úgy kell elkképzelni, hogy ugye még csetlik botlik, véletlenül is nekimegy, ráesik stb. na meg olyan lelkes, hogy sokszor csapkod örömében....viszont még mindig nagyon féltékeny. még mindig van, hogy nyűglődik , ha nem ő van a középpontban. az ovi nem igazán javíott ezen. ő nem örül, hogy mehet, hanem azt várja, hogy itthon lehessen velem. ... szóval nagyon erős még mindig a féltékenysége. úgy nézem. nem is fog ez elmúlni soha, max. mérséklődni, de ő fél szemmel mindig azt fogja lesni, hogy kit is szeretek jobban. ....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!