Mit tegyek, hogy ne érezzek így: amióta gyerekeim vannak tönkrement az életem?
Én egyáltalán nem érzem hálás feladatnak, hiába szeretem őket. Csak a gürizést érzem, a hatást alig. Párom dolgozok ő is fáradt. Nem nagyon segít. Nincsenek barátaim.
Teljesen kirekedtem a felnőtt életből, mindemellett alig van időm magamra. Úgy érzem csak a kárrendezésre vagyok itthon meg a romeltakarításra, meg az állandó 24X7-es szolgálatra.
Szeretem őket, de már halálosan fáradt vagyok, és elegem van!!
Mit tegyek, hogy felülemelkedjek ezen, és ne a folyamatos hányingert és ingerültséget érezzem, amiért ez a helyzet?
Nem érzek mindig így, de az utóbbi időben már a bőgésig eljutottam, annyira szerencsétlennek érzem magam. Az anyaságot felemelő érzésnek akarom érezni, nem tehernek.
Nem dolgozok. Már kb fél éve tart ez az állapot. Járok pszichológushoz de nem hiszem hogy segítene mert nem érzek változást.
1 és 4 évesek
Mostanában már a mellkasom is nyom :( Annyira elegem van. Teljesen kiszipolyoznak a gyerekek :(
Én is így vagyok, pedig nekem csak egy gyerkőc van, 2 éves.
Szeretem, imádom, bármit megtennék érte. De mostanában sokszor úgy érzem, hogy minden jobb volt előtte...egyik nap meg az is kicsúszott a számon, hogy ha tudtam volna mivel jár, biztos nem vállaltam volna. Lelkiismeret furdalásom van a gondolataim miatt. De egyszerűen semmi türelmem hozzá, nagyon hamar ki tudok borulni.
Nekem férjem sokat segít, délután amikor végez. De más nem. Szüleim messze laknak. Anyósom alattunk lakik, de nem segít. Csak azt mondogatja, hogy elkényeztettük, a fejünkre nőtt, hát most oldjuk meg.
Nem tudom hogyan lehetne kikeveregni ebből az állapotból. Én is boldog, jókedvű anyuka szeretnék lenni.
Azt hozzáteszem, hogy már 2 éve nem aludtunk, minden éjjel csak épphogy pár órát. Nagyon rossz alvó, az orvos szerint nincs baja, csak ennyi az alvásigénye. Minden nap olyan vagyok, mint egy zombi. Csak várom, hogy végre elteljen a nap. Minden nap csak várok, de igazából fogalmam sincs mire. Talán, hogy megnőjön, és akkor hátha könnyebb lesz...
Ne haragudj, hogy nem tudok segíteni, de jól esett kiírni magamból.
Teljesen együtt érzek veled, remélem nem sokáig látjuk majd ilyen borúsan a helyzetet...
5-ös vagyok. Amikor férjem van vele délután, akkor sincs magamra időm. Akkor van a romeltakarítás, mosás, főzés stb....sosincs vége. Állandóan pakolok, mégis mindig rumli van. Nagyon elegem van ebből.
Pocsék embernek érzem magam, hogy nem bírok el egy gyerekkel...
Segíteni nem tudok sajnos, de én is így érzek, pedig csak egy 3 évesem van.
Már egy ideje dolgozok is mellette és borzalmas rossz, hogy gyűlölöm a hétvégéket, alig várom az óvodát, hogy végre nyugi legyen.
Habár az sem felhőtlen, mert az ovis napokon meg teljesen megváltozik, egy hisztis szörnyeteg lesz belőle, sehogy se jó.
Annyira jó lenne meló után hazajönni, élvezni a csendet, pihengetni, sétálgatni, vagy olvasni, de nem lehet, mert itt a folytonos zsezsegés.
Én is nagyon sokszor hiányolom a gyerek előtti független életem, sokkal boldogabb, felszabadultabb voltam akkor.
Szeretem a gyerekem, de soha nem éreztem mámorítóan boldognak az anyaságot, csak nyűgként, teherként ami a hónapok múlásával egyre nehezebb.
Fura, mert rettentően vágytam babára, de ezt amíg át nem éli valaki, soha nem tudhatja, valójában mennyire baromira fárasztó dolog szülőnek lenni, én is csak szülés után döbbentem rá, hogy ez mégsem olyan szép és jó dolog, mint ahogy én azt hitem :(
Nyugi nekem is van hogy kicsúszik a számon, hogy ha tudom hogy ilyen nehéz lesz két gyerekkel nem vállalok másodikat.. :(
Nekem is hiányzik a független élet. Az hogy akkor és oda mehessek amikor akarok :( de marad a kakis pelenka. Én is minden hétvégén várom, hogy hétfő legyen és menjen a nagyobb oviba. Azt kívánom bármi gyorsan el telne vagy 5 év és kicsit nyugisabb legyen minden :(
Nagyon sajnalom,hogy igy erzitek Magatok....de En ezt sosem tudtam megerteni.nem kritizalni szeretnelek Titeket,ne ertsetek felre.
De olvastam,hogy a 2 eves meleltt akkor fozol,mosol mikor Apa vigyaz ra....miert????egy 2 eves baromi jol el tud lenni a konyhaban mig fozol,adsz Neki par uj dolgot es beszelgetsz vele kozben.a mosasban meg kifejezetten szeretnek a gyerekek segiteni.bepakolni,kipakolni a gepet.aztan az mar megy magatol.akar meg teregetni is segithet.nem hulye egy 2 eves.es nem kell mellette ott ulni egesz nap.kisasztal a konyhaba par zsirkreta,ceruza egyebek es mig fozol rajzol....gyurmazik,akarmit csinal.
En 18 lettem anya,fel ev mulva a sajat labunkra alltunk a ferjemmel,O 12 orat dolgozott naponta.megis mindig tudtam fozni..pedig a kisfiam napkozben egyaltalannem aludt a lakasban csak az uttcan seta kozben.
Jo idoben lehet menni setalni,jatszira,ott a tobbi anyukaval beszelgetni,ismerkedni.Nekem is lett igy par jo baratnon akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot.esos idoben felvaltva mentunk egymashoz mig apak dolgoztak.20 evesen szuletett a masodik fiam,azutan is epp ugy megoldottam mindent.
Most mar 7-9 evesek,de garantalom most tobb veluk a gond mint picinek :D :D es jovoheten szuletik a 3. Babam.
Nem kell elhagyni magazok mozduljatok ki,akar gyerekkel is.probaljatok lekotni a gyerkocoket es Ti is konnyebben haladtok a hazimunkaval,es mikor Apa hazaer lesz idotok Magatokra is.
Tenyleg ne haragudjatok meg.nem ismerem a hatteretek,a gyerekeitek.Nekem sem volt egyszeru de pozitivan kell hozza allni ;) kitartas Nektek es elvezzetek amig picik es bujnak es nem ciki Anyat szeretni :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!