Mit tegyek, hogy ne érezzek így: amióta gyerekeim vannak tönkrement az életem?
Én egyáltalán nem érzem hálás feladatnak, hiába szeretem őket. Csak a gürizést érzem, a hatást alig.
Ráadásul azóta elvesztettem az állásomat is, mert folyton betegek (2 hét itthon, 2 hét ovi), ha véletlenül fel is vesznek valahova, pár hónap múlva emiatt megválnak tőlem.
Teljesen kirekedtem a felnőtt életből, mindemellett alig van időm magamra. Úgy érzem csak a kárrendezésre vagyok itthon meg a romeltakarításra, meg az állandó 24X7-es szolgálatra.
Szeretem őket, de már halálosan fáradt vagyok, és elegem van!!
Mit tegyek, hogy felülemelkedjek ezen, és ne a folyamatos hányingert és ingerültséget érezzem, amiért ez a helyzet?
Nem érzek mindig így, de az utóbbi időben már a bőgésig eljutottam, annyira szerencsétlennek érzem magam. Az anyaságot felemelő érzésnek akarom érezni, nem tehernek.
Help!!
Úgy gondolom, neked a munkahely hiánya a fő problémád. Ha találsz egy olyan helyet, ahol nem küldenek el a sok szabadság miatt, máris megváltozik az életérzésed. Talán ha találnál olyan helyet, ahol otthonról is bedolgozhatsz, amikor betegek.
A 24x7-es szolgálattól hosszú távon nagyon ki lehet merülni.
Kérd meg a párodat, hogy segítsen neked, de amúgy szerintem ez típus függő.Ne haragudj, de te egy kicsit önző vagy!
Gondolom szegény gyerekeid nem akarattal lesznek betegek, mégis ők viselik a következményeket, a betegségen túl!!!
Amit érzel, az teljesen normális. Az utolsó válaszadóval meg ne törődj, biztos nincsenek gyerekei. Anyának lenni elég strapás, és nagyon sok önfeláldozással jár. Ha nem tudsz elmenni dolgozni, és otthon sincs segítséged, nem csoda hogy így érzel. Ez nem önzés egyáltalán! Az édesanya is ember, és neki is vannak személyes igényei.
Én 4 éve vagyok itthon, egymás után jöttek a gyerekek, és sokszor érzem azt, hogy nem bírom már. A férjem 12 órát dolgozik, segítségem nincs. Én is sokszor vagyok ingerült, de nem a gyerekeimre vagyok mérges, hanem inkább azért, hogy nincs normális családom. Ugyanis mindenhol azt hallom, hogy kérj segítséget, de nekem nincs kitől! A nagymamák nem törődnek velünk egyáltalán, a testvéreink messze laknak. Szóval így elég nehéz.
Szerintem már az is fél siker, ha nem érzel lelkifurdalást az érzéseid miatt. Te is ember vagy, és kész. Gondolj arra, hogy hamar elmúlik ez az időszak, és akkor már nem lesz rád szükségük. Ne akarj tökéletes háziasszony lenni, inkább a gyerekekkel játssz, használd ki, hogy otthon vagy.
Én azóta vagyok nyugodtabb, hogy elhatároztam, nem érdekel a háztartás körülöttem.
Keress félállást, persze ez jó megoldás lenne, de ha a gyerekek betegek, akkor oda sem tudsz eljárni! Ráadásul Magyarországon nem igazán divat a félállás, és ha meghallják, hogy kicsi gyereked van, elég nehéz állást találni.
A lányomat most adtam be én is oviba, de szó szerint az ment, hogy 2 napot járt oviba, 3 hetet volt itthon betegen. Végül úgy döntöttem, hogy most még nem viszem, amíg itthon vagyok. De ha lejár a GYED-em, akkor vinni fogom. Sajnos nem lehet azt csinálni, hogyha beteg otthon maradsz vele. Mások is viszik betegen a gyereket, ezért is szednek össze mindent. Szóval én vinni fogom, sajnálom, ez van. Meg én adom most neki a Ribomunylt, nagyon dicsérik, hátha kevésbé lesz beteges. Egyébként engem is ki fognak rúgni, az tuti.
Köszönöm a válaszokat!
Nekem nem egyszer kezdték úgy az állásinterjút, hogy van-e gyerek, mennyi, mekkora, milyen gyakran beteg...érthető, csak nem sok az esélyem innentől.
A ribomunylon mi is túlvagyunk, nem használt. A C vitamin és a béres csepp sem. De amíg más beviszi kötőhártyagyulladással a gyerekét, nekünk sincs sok esélyünk :-(
Néha már teljesen kiszipolyozva érzem magam amiatt, hogy egyfolytában itthon tartom a frontot. Nekem is éjjel-nappal dolgozik a férjem, nem is kérném, hogy még éjjel egy kicsit tovább tolja itthon a szekeret, nagymamák nincsenek, szóval csak én vagyok a két gyerekre. Kikapcsolódás az, ha végre mindketten oviban vannak...nem mintha akkor épp nem valami házimunkát csinálnék.
Igen, valóban rosszul viselem a rendetlenséget magam körül, de kell a konfortérzetemhez, hogy ne ragadós kanapéra üljek, stb.
Őszintén remélem, hogy mire sulisok lesznek, vissszatérhetek a felnőtt társadalomba, mert én iszonyúan fáradt vagyok már attól, amit itthon csinálok. És tényleg alig van társaságom.
Bocs, hogy ennyit panaszkodom, de ma nagyon túlcsordúlt a pohár. Az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul fogom évek múlva viselni....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!