Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Mit tegyek, hogy ne érezzek...

Mit tegyek, hogy ne érezzek így: amióta gyerekeim vannak tönkrement az életem?

Figyelt kérdés

Én egyáltalán nem érzem hálás feladatnak, hiába szeretem őket. Csak a gürizést érzem, a hatást alig.

Ráadásul azóta elvesztettem az állásomat is, mert folyton betegek (2 hét itthon, 2 hét ovi), ha véletlenül fel is vesznek valahova, pár hónap múlva emiatt megválnak tőlem.

Teljesen kirekedtem a felnőtt életből, mindemellett alig van időm magamra. Úgy érzem csak a kárrendezésre vagyok itthon meg a romeltakarításra, meg az állandó 24X7-es szolgálatra.

Szeretem őket, de már halálosan fáradt vagyok, és elegem van!!

Mit tegyek, hogy felülemelkedjek ezen, és ne a folyamatos hányingert és ingerültséget érezzem, amiért ez a helyzet?

Nem érzek mindig így, de az utóbbi időben már a bőgésig eljutottam, annyira szerencsétlennek érzem magam. Az anyaságot felemelő érzésnek akarom érezni, nem tehernek.

Help!!


2011. máj. 15. 16:11
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
100%

Úgy gondolom, neked a munkahely hiánya a fő problémád. Ha találsz egy olyan helyet, ahol nem küldenek el a sok szabadság miatt, máris megváltozik az életérzésed. Talán ha találnál olyan helyet, ahol otthonról is bedolgozhatsz, amikor betegek.

A 24x7-es szolgálattól hosszú távon nagyon ki lehet merülni.

2011. máj. 15. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
100%
nem tudom mennyi idősek a gyerek,de valamin biztos változtatnod kell,hogy ne érezd hogy ennyire monoton,stresszes az élet.A házimunkába még legkisebbeket is be lehet vonni.próbálj rész munkaidős állást találni,és légy otthon te az akié az utolsó szó.oszd be ki mikor mit csinál,beleértve ebbe a párod is.ha már nagyobbak a gyerek,sok feladat lehet az övék,a kicsik meg hozd ide vidd oda,dologban is sokat tudnak segíteni.És ne a kár eltakarítása legyen a cél,hanem hogy ne is legyen olyan nagy kár.tanítsd meg a gyerekeket arra,hogy vigyázni kell a rendre,ha valamit kiöntenek a kicsik is feltakaríthatják.és adj le sokat a maximalizmusból is,ami ma nem ment majd megy holnap,amit ma nem csináltunk meg,na bumm,majd holnap.De legfőképp a pároddal beszélj,hogy ketten vigyétek a terheket,ne csak te.
2011. máj. 15. 17:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
11%

Kérd meg a párodat, hogy segítsen neked, de amúgy szerintem ez típus függő.Ne haragudj, de te egy kicsit önző vagy!

Gondolom szegény gyerekeid nem akarattal lesznek betegek, mégis ők viselik a következményeket, a betegségen túl!!!

2011. máj. 15. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
83%

Amit érzel, az teljesen normális. Az utolsó válaszadóval meg ne törődj, biztos nincsenek gyerekei. Anyának lenni elég strapás, és nagyon sok önfeláldozással jár. Ha nem tudsz elmenni dolgozni, és otthon sincs segítséged, nem csoda hogy így érzel. Ez nem önzés egyáltalán! Az édesanya is ember, és neki is vannak személyes igényei.

Én 4 éve vagyok itthon, egymás után jöttek a gyerekek, és sokszor érzem azt, hogy nem bírom már. A férjem 12 órát dolgozik, segítségem nincs. Én is sokszor vagyok ingerült, de nem a gyerekeimre vagyok mérges, hanem inkább azért, hogy nincs normális családom. Ugyanis mindenhol azt hallom, hogy kérj segítséget, de nekem nincs kitől! A nagymamák nem törődnek velünk egyáltalán, a testvéreink messze laknak. Szóval így elég nehéz.

Szerintem már az is fél siker, ha nem érzel lelkifurdalást az érzéseid miatt. Te is ember vagy, és kész. Gondolj arra, hogy hamar elmúlik ez az időszak, és akkor már nem lesz rád szükségük. Ne akarj tökéletes háziasszony lenni, inkább a gyerekekkel játssz, használd ki, hogy otthon vagy.

Én azóta vagyok nyugodtabb, hogy elhatároztam, nem érdekel a háztartás körülöttem.

Keress félállást, persze ez jó megoldás lenne, de ha a gyerekek betegek, akkor oda sem tudsz eljárni! Ráadásul Magyarországon nem igazán divat a félállás, és ha meghallják, hogy kicsi gyereked van, elég nehéz állást találni.

A lányomat most adtam be én is oviba, de szó szerint az ment, hogy 2 napot járt oviba, 3 hetet volt itthon betegen. Végül úgy döntöttem, hogy most még nem viszem, amíg itthon vagyok. De ha lejár a GYED-em, akkor vinni fogom. Sajnos nem lehet azt csinálni, hogyha beteg otthon maradsz vele. Mások is viszik betegen a gyereket, ezért is szednek össze mindent. Szóval én vinni fogom, sajnálom, ez van. Meg én adom most neki a Ribomunylt, nagyon dicsérik, hátha kevésbé lesz beteges. Egyébként engem is ki fognak rúgni, az tuti.

2011. máj. 15. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat!

Nekem nem egyszer kezdték úgy az állásinterjút, hogy van-e gyerek, mennyi, mekkora, milyen gyakran beteg...érthető, csak nem sok az esélyem innentől.

A ribomunylon mi is túlvagyunk, nem használt. A C vitamin és a béres csepp sem. De amíg más beviszi kötőhártyagyulladással a gyerekét, nekünk sincs sok esélyünk :-(

Néha már teljesen kiszipolyozva érzem magam amiatt, hogy egyfolytában itthon tartom a frontot. Nekem is éjjel-nappal dolgozik a férjem, nem is kérném, hogy még éjjel egy kicsit tovább tolja itthon a szekeret, nagymamák nincsenek, szóval csak én vagyok a két gyerekre. Kikapcsolódás az, ha végre mindketten oviban vannak...nem mintha akkor épp nem valami házimunkát csinálnék.

Igen, valóban rosszul viselem a rendetlenséget magam körül, de kell a konfortérzetemhez, hogy ne ragadós kanapéra üljek, stb.

Őszintén remélem, hogy mire sulisok lesznek, vissszatérhetek a felnőtt társadalomba, mert én iszonyúan fáradt vagyok már attól, amit itthon csinálok. És tényleg alig van társaságom.

Bocs, hogy ennyit panaszkodom, de ma nagyon túlcsordúlt a pohár. Az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul fogom évek múlva viselni....

2011. máj. 15. 19:19
 6/17 anonim ***** válasza:
100%
Bár én még nem dolgozok,mert itthon vagyok a kisebbikkel,míg a nagy oviba,ha épp nem beteg.De néha én is így érzek és nagyon félek pont az ilyen dolgoktól,amit leírtál.Egy-két közös vacsi vagy csak egy pizza a pároddal,addig a gyerkőcöket esetleg szomszédod nincs olyan,akire rá mernéd bízni őket és ismerik is a gyerekek?biztos sokan vannak így,mint te.Kitartás!Szép estét!
2011. máj. 15. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 A kérdező kommentje:
bébisziterre nincs pénzünk, szomszédra, ismerősre meg nem bíznám őket (sok energia is kell hozzájuk, féltem is őket...fura világot élünk). Nagyritkán jönnek a szüleim vidékről, de akkor nincs pofám lelépni :-D
2011. máj. 15. 21:27
 8/17 A kérdező kommentje:
4 éve nem voltam moziban emiatt :-P
2011. máj. 15. 21:27
 9/17 anonim ***** válasza:
100%
Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy ha a gyerekek betegek, csak és kizárólag az anyák mehetnek táppénzre. Valahogy az apákat ez sosem érinti (vagyis csak nagyon kevés ilyen családot ismerek, főként hallomásból csak). Ha néha a férjed menne táppénzre, máris kevesebbet hiányoznál te a munkahelyedről, és talán az a munkaadó részéről is tolerálhatóbb lenne.
2011. máj. 15. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:
100%
Én is sokszor így érzek...sajnos és én sem így képzeltem.Amikor már érzem,hogy betelik nálam a pohár,akkor kedveskedek magamnakegy mozival,addig a férjem vigyáz a gyerekre,ő egyébként sem szereti a filmeket.Ez egy ideig feldob.Vagy elmegyek futni,nézelődni egy bev.központba,barátnővel egy kávéra...ilyesmi.Csinálj valami olyat,ami egy kicsit feldob.Másképp ez nehéz néhány embernél(pl.nálam is).Nem vagyunk egyformák.Van aki szinte egyedül 3 gyerekkel egy energiabomba és kicsattan a boldogságtól,én meg az eggyel is nehezen bírom,persze nagyon szeretem.Kitartást Neked!
2011. máj. 15. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!