Befogja hozni magát értelmileg?

A laikus, jó szándékú olvasók számára is érthető nyelvezettel fogalmazok továbbra is.

Reagálásomat békés szándékkal írom ismét, és békés szándékú, ám de annál is alaposan megfontolásra ajánlom elsősorban gyógypedagógusok, fejl.ped.-usok (fejlesztőpedagógusok) számára, de természetesen szülőknek is nem kevésbé, és bárki hasznát veheti minimum végiggondolásra:

Nem ért váratlanul az előző kedves illető megjegyzése. Tipikus reakció -félreértés ne essék: NEM látok rossz szándékot a kedves előző hozzászóló szavaiban-, tehát tipikus reakció, hogy nem kap egy vasat se, mármint pluszban nem kap. De ez csúsztatás még akkor is, ha ő maga nem tud róla. Valójában ha nem tud erről, akkor az az eset áll fenn esélyesen, h nem tud arról, hogy -szerencsére- ő miért nem kap kevesebb fizetést.

...és az egészről a legtöbb fejlped nem tehet, ők meg vannak vezetve a rendszer által, ahogy a szülők jó része is sajnos, ezen keresztül.

Akkor most ismét hozzáteszem, mint eddig is: A STATISZTIKA a mozgatórugó az állami intézetek esetén. Elsősorban statisztikára, statisztika alapján kap támogatást egy fejlesztő intézet. Éppen emiatt írtam tegnap itt, hogy nem feltétlenül a pedagógus jár jól, bár akadnak köztük korruptak, ahogy mindenhol, sajnos. Az állami intézmény tehát statisztikára kap pénzt, azaz arra, hogy minél több a páciensük, annál többet tejel az intézet. De legalábbis kénytelenek elérni egy minimum, statisztikát ahhoz, h megtarthassák működési engedélyüket!

Az intézet emiatt részben szakmai elvekkel ütközően idejekorán kelt felesleges aggodalmat az anyák egy jelentős hányadában, mely anyai aggodalmat -mint szinte minden érzelmét- a kisgyermeke átvesz, és mint tudjuk, minden a pszichéből, tudatból indul ki végső soron, a betegségek, (fejlődési-, illetőleg másfajta) rendellenességek is, tehát azáltal, h feleslegesen stresszelik az anyát a fejlesztő intézetek, evvel anyagilag az intézet jól jár, ám küldetésével ellentétes jatást ér el: gátolja a direkt fejlesztésre vitt kisgyermek túlnyomó hányadának fejlődését, a fentebb említett indirekt módon.

De ezt alább részletezni is fogom.

Nos, a vak is látja, h enyhén szólva ütköznek tehát a szakmai elvekkel az intézetek, amikor azt megmásítják, annak érdekében, h a saját zsebükre dolgozhassanak.

Sok gyógypedagógus azért nem lát ebből semmit a saját pénztárcájában, mert állandó, tartós jelenség az intézetek csalása, tehát állandóan ugyanazt a jövedelmet kapják a gyógypedagógusok (kivéve egy kis részük, aki korrupt, de az egy más kérdés, arról még ne misbeszéltem tegnap itt).

Illetőleg a vezetőség (egy része) teszi zsebre azt elcsalt összeg fölét.

Következésképpen: ha a "fejlesztő" Intézetek korrekt módon járnának el mindig, és nem csak az esetek egy részében, annak két következménye volna:

1. következmény: a gyógypedagógusok fizetése alacsonyabb volna, amiről a rendszer tehet (mely rendszer amennyiben szakmai csalást alkalmaz, annak árán fizeti ki a gyógypedagógusokat) ; vagy ha nem lenne alacsonyabb a fizetésük, akkor másfajta kár keletkezne a gyógypedagógusok számára, pl valami módon megosztanák őket ,pl valójában indokolatlan elbocsájtások által. Amit természetesen NEM támogatok, ám de ha pl a statisztikai minimumot kénytelen kierőltetni egy intézet, azt általban csak csalással képes elérni, de ha nem éri el, akkor a beosztottakon verik le, pl elbocsájtásokkal, h csökkenteni lehessen a költséget ; vagy nincs elbocsájtás, ám de csökkentik az alkalmazottak fitezését, stb ;

2. következmény: a páciensek (kisgyermek korúak) százalékos aránya jelentősen alacsonyabb volna szerencsére, hiszen jelentős arányban vannak a jelen rendszerben terápiára vitt kisgyermekek azok, akiket teljesen feleslegesen visznek oda, hiszen

-és itt jön képbe az életkori határ-

hiszen egy bizonyos életkorig az adott képesség abszolute ráér megjelenni kisgyermekkorban úgy, hogy NEM utal önmagában véve semmiféle rendellenességre,

és tudvalevőleg a kisgyermekek , az ő egyes (rész)képességei egymástól eltérő sorrendben jelennek meg (illetve fejlődnek intenzívebb ütemben).

-

SORRENDeltérés kisgyermekenként - itt ez a másik kulcs tehát.

PÉLDÁUL aki az átlagnál hamarább lesz szobatiszta nagydologban, az vagy később kezd el járni, mint az átlag, és/vagy később éri el a beszédfejlődés adott szintjét, mint amikor az átlag eléri, és/vagy másban késik egy KEVESET, amennyiben egészségesen fejlődik; és megfordítva: aki később lesz szobatiszta, az másban érhet el átlagtól korábbi képességszintet, vagy említhettem volna bármely más alapvető képességfejlődést is, a kisgyermekkorból.

Bár tegnap itt fentebb már említettem konkrét példát életkori határra a képességfejlődés tekintetében, de akkor most pár további, a még teljesebb érthetőség kedvéért:

az intézetek káros és felesleges aggódást keltenek az anyákban, amikor azt hitetik el velük ,hogy ha a kisgyermek még nem jár egymaga (a két lábon járásra utalok ,h mindenki értse), 24 hónapos kora előtt, akkor "jaj, hú de nagy baj van" (pl 20 hós, vagy 18 hós a gyermek), meg hogy "vigye gyorsan anyuka kedves a fejlesztőbe, de sürgősen, különben baj lesz!".

Ez a hozzáállásuk szakmai hiba, mivel NEM TUDNI MÉG 24 hónapos kor előtt, h miért nem jelent meg a képesség, hiszen fejlődési rendellenesség még kiszűrhetetlen a járás tekintetében, akármilyen vizsgálatnak is vetik alá a gyermeket, mive életkori sajátosság, h 24 hónapos kor előtt van aki jár, van, aki nem jár még - az emíltett, a gyermekek egymáshoz képest való eltérő képességfejlődési SORREND okán!! Tehát sok ilyen esetben, amikor a 22 hós gyermek még nem jár, pusztán csak egy teljesen rendjén való esetről van szó, miszerint az adott kisgyermek biológiai, illetve pszichés programja életkori HATÁRIDŐ közelébe tette az adott részképesség intenzívebb fejlődését. Persze a másik -A SOKKAL RITKÁBB- eset az, hogy nem is fog megjelenni a 24 hónap körül se, tehát elvárható határidőre se a járás képessége, illetve annak intenzív próbálkozásai önként a kisgyermek részéről -CSAK ilyen, tehát viszonylag ritka esetben tartom indokoltnak a direkt módon való fejlesztést-, na de a kb 24. hónap előtt nem is lehet kideríteni, hogy van-e e tekintetben fejlődési rendellenesség!! A fejlesztő intézmányek csupán tippelgetnek efelől, a rendszerük miatt, ami viszont szádnékosan van -szakmai szemszögből nézve- tippelgetésnek álcázva! (Laikus szülő szemmel viszont ez határozott, tudatos, kompetens szakmaiságnak LÁTSZIK ,sajnos.)

Magyarán valójában pont olyan ez a szakmailag hibás hozzáállás, MINTHA tippelgetne az intézmény, de a szülők többsége ebbe sajnos nem lát bele.

És amikor pont beltrafál az intézet, h az adott kisgyermek valóban fejlesztésre szorult, akkor veri ka mellüket, hogy na lám lám... Avval a max 10%-nyi kisgyermekkel példálózva.... A többi, minimum 90%-nyi kisgyermek rovására...

Tehát miben csal, ütközik szakmai tapasztalatokkal ,elvekkel a fejlesztő intézmény? E vonatkozásban pl abban, hogy azt meri kijelentei, hogy kb a 24. hónap előtt szerintük kimutatható a járás tekintetében fejlődési rendellenesség. Ez csalás, és/vagy tévedés esetét fedi le, az intézet vezetői számára anyagi haszon miatt, nem törődve a felesleges, kisgyermeki NEUROTIZÁLással, ami általában az INDOKOLATLAN DIREKT FEJLESZTÉSEK EREDMÉNYE.

Plusz hozzájön a már említett alaptalan, a szülő hozzá nem értő mivoltát megcélzó alaptalan aggodalomkeltés, mely szülői érzelem általában átragad a saját kisgyermekére, aki tévedésből páciens lett, az esetek döntő részében!

Kérem szépen, a gyermeknevelés NEM lottózás, hogy tizből egyszer , vagy 20-ból egyszer beletrafálnak, h a gyermek direkt módon való fejlesztésre szorul, adott téren! Márpedig a fejlesztő intézetek jó része totózik, vagy mondhatni: hozzáállásával szakmailag totózást láttat, és kárt okoz, az említett módon, a kisgyemrke fejlődésében, tehát a saját láttatott törekvésével ellentétest ér el, az esetek (a fejlesztésre vitt kisgyermekek) minimum 90%-ában! ÉS EZ NEM AZONNAL jön ki, hanem a neurotizáltság sokszor pár év múlva, de inkább jóval később: 8-10 éves korra jelenik meg szembeszükően! De már ELŐTTE IS kárt szenved a gyermek! (Csak hát korábban még nem látványosan szenved, és nem feltűnőek a vonatkozó összefüggések.)

Ezek az intézetek sajnos, erkölcstelen módon, avval a 10%-kal példálóznak, a teljes kisgyermekkort kb 10 éves korig is akár bezárólag, akik esetén véletlenül beletrafáltak , h fejlesztésre szorultak, még olyankor beletrafálva, amikor szakmailag nem álapítható meg, sőt, amikor még TILOS volna diagnosztizálni (életkori sajátosságok okán), hogy fejleszésre szüksség van-e az adott téren a kisgyermeknek! Ezen felül trükköznek továbbá a jelentős hányadával ezen kisgyermekeknek olyan esetben, amikor még nem mutatható ki az intézetek által okozott káros hatás, tehát addig példálóznak evvel sok esetben, amíg a fejlesztett kisgyermek még csak óvodás korú - tehát ez NEM bizonyíték! Ugyanis az említett káros hatás tehát HOSSZÚTÁVÚ, azaz általában csak 8-10 éves korra lesz szembeszükően láthatóvá, ÁMDE MÁR ANNAK ELŐTTE ALATTOMOSAN, ALIG ÉSZREVEHETŐEN HAT már kisebb gyermekkorban is, a direkt fejlesztéstől számítva!

A fentiekból az is látható, hogy bár a nevezett fejlesztők okoznak hasznot is (a saját pénztárcájuk mellett) a kisgyermek javára is bár, hiszen részemről is elismerésreméltó terépiákról van szó, pl Ayres, TSMT torna stb, ÁM DE nagyon érzékeny hozzáállás szükségeltetik annak megállapításához, hogy kinek fejlesztőek ezek, és kinek árt többet, mint használ!!

A témában lásd továbbá: a méltán elismert -bár az erkölcstelen intézetek által általában szakmailag támadott, és ezen át ártatlan, de sajnos megvezetett gyógypedagógusok egy része által is szakmailag támadott-, sok évtizede kutató, VEKERDY TAMÁS gyermekpszichológus kutatási eremdényeit, szakmai tapasztalatait, megfontolásait.

-

AUTIZMUS KÉRDÉSKÖRE:

Csak röviden most, mert erről megírtam az idevágó lényeget tegnap itt. Pusztán annyit teszek hozzá ismétlésképp: nem zárható ki a kedves kérdező soraiból az sem, h netán magasan funkcionáló, majdan jól kompenzáló autista a gyermeke, mely az autizmus egy enyhe formája, és NEM fogyatékosságot, hanem másságot ,egyfajta kisebbséget jelent, akár egy anyanyelvi kisebbség (csak ugyebár szociális tekintetben; amennyiben lehet szó egyáltalán autizmusról).

A kérdés leírása túl tömör ahhoz, h akár autizmust, akár fogyatékot feltételezni lehessen, főleg távban mi, olvasók.

A kérdező leírása rendkívül szűk a válaszadáshoz, és ráadásul ilyen kérdésre távban egyikőnk se tud bizonyossággal választ adni, épp ezért fejtettem ki hosszasan az óvatosságra intő tegnapi és mai soraimat, mert azt viszont kivitelezhető egy tömör kérdésfeltevésre, mint amilyen az itteni.

És ezáltal máris esély van megmenteni a kedves kérdezőt, és esetleg más, szintén (számos fejelsztő intézet által) megtévesztett szülőket, az általam való elgondolkodtatásukkal.

Tehát semmi mást nem várok az itteni hozzászólásaimmal, mint figyelembe venni mondandómat a kisgyermekek (és szülők) érdekében, és elgondolkodni rajta, logikusan, valamint érző módon. Természetesen békés, megértő kommuikációt is.

-

Mára végezetül egy felsorolás, néhány további életkori képességfejlődésbeli, időbeli határról:

FIGYELEM: A MEGJELŐLT IDŐPONTOK KÖRÜLBELÜLIEK, +-EGY/KÉT HÓNAPPAL ÉRTENDŐEK. Ilyen határesetek azt jelentik, hogy a minusz 1-2 hónap esetén már elviHETŐ fejlesztésre a gyermek, ha akkor még nem jelenik meg az adott képesség -de csak ekkortájt és NEM hamarább!-, míg a plusz 1-2 hónap pedig azt jelenti, hogy nem jelent késést, ha csak akkor viszi el fejlesztésre a kisgyermekét a szülő, amennyiben akkorra még nem jelent meg az elvárható adott képesség - de ekkor már tényleg NE késlekedjen a kedves szülő:

az emíltett járás esetén az időbeli határ:

kb a 24. hónap. (KÉT éves lett.)

A beszédfejlődés azon szintje, hogy a kisgyermek -nem feltétlen jó kiejtéssel, de- minimum egyszerű, egész, tőmondatokban beszéljen, legalább 100-200 szavas aktív szókinccsel, időbeli határa:

kb a 36. hónap. (HÁROM éves lett.)

"Nagydolog" vonatkozásában szobatisztaság:

kb a 4. születésnap.

A bepisilés összetettebb téma, erre most nem térek ki pontosan - a lényeg, h az még lassabban alakul ki, a 4. szülinapra elegendő a nappali szobatisztaság e tekintetben, és szorongés, trauma esetén 8 évesen negyedévente 1-2 alkalommal se jelent önmagában fejlődési rendellenességet, de a 8. életév az időbeli határ erre néve, ILYEN ÉRTELEMBEN.

A fejlesztő intézmények EGY RÉSZE, SAJNOS, ettől akár jóval korábbi életkorban is direkt fejlesztésre kötelezi a kisgyermeket (pontosabban a szülőt, h vigye gyermekté hozzájuk), vagy ráhatással, alaptalan szülői aggodalmat keltve éri el sajnos...

Valóban KORAI, mégpedig sajnos túl korai fejleszésről van szó, ahogy benne van a nevében is...

Ez az elnevezés épp oly csúsztatás és trükk, mint az "amerikai álom" kifejezés, mellyel hülyítették USA lakosságát évszázadokig, amely metanyelvi kifejezés valódi jelentése kb ez:

"szenderülj ÁLOMba, hogy hipnozizálhassunk, manipulálhassunk, és hát meg is adjuk a módját a változatos, izgalmas tévé programoktól kezdve sok mindenen, hogy te manipuláható légy általunk, a hatalom által, a hosszútávú érdekeid ellenében / rovására, ám de egyúttal a mi érdekünk szerint!"

Kb így működik a fejlesztő intézmények azon részében is manipuláció fentről, ahol az említett szakmai elvektől a fent emnlített módon eltérnek, a fejlesztett kisgyermekek többségének fejlődése rovására - hosszútávon! Mint említettem, azonban az esetek max 10%-ában beletrafálnak, ha a kelleténél korábban feljesztik a kisgyermeket. Míg ha határidőtől fejlesztik, akiben a voantkozó képesség még nem jelent meg, avval természetesen már egyet értek. Ahogyan a TSMT torna, Ayres teréápia, stb stb értékeivel és hatékonyságával is egyet értek ÖNMAGÁBAN véve.

De nagyon NEM MINDEGY, MIKORtól(!) ÉS HOGY KIK SZÁMÁRA alkalmazandóak ezek!!