Befogja hozni magát értelmileg?

Vekerdy: a gyereket nem kell fejleszteni (taníttani), a legnagyobb utánzók. A fiam 16 hónapos, és nem rég kezdett el integetni. Már elég régen tanítom rá, rá sem hederírett. Mesében mikor látta, onnantól csinálja. Tépem a szám ezerrel, hogy szavakat mondjon, de nem érdekli. Pár szót tud, és azok is a "tabu" dolgok. Pl. Kuka.

Az én fiam sem jár még, de járunk Dévényre. Az édesanyja foglakozik vele, hiszen fejlesztőbe viszi, a többire majd megérik.

Ha az anyja hordja a korai fejlesztőbe, akkor ne mondd már, hogy nem foglalkozik vele. Az ilyen gyerekek fejlesztése nem az édesanya, hanem gyógypedagógus feladata!

Hogy behozza-e azt elég nehéz megmondani, pláne, hogy 20 hónaposan nem tudja senki, hogy mi is a probléma. Hordani kell fejlesztésre, meg reménykedni.

Vekerdyről meg annyit, hogy ez egészséges gyerekekre mondta, nem pedig elmaradottakra. Ha 20 hónaposan még nem jár a gyerek, akkor ott nem lesz elég, ha nézegeti az édesanyját.

Kedves kérdező, az általad soroltak csak az esetek egy részében erednek értelmi fogyatékosságból. Az esetek másik részében autizmusról van szó, tehát alapvetően szociális készségek hiányoznak, vagy vannak időbeli fáziskésésben.

Még pontosabban szólva: ha az autizmus enyhébb fokáról van szó, akkor a többségitől eltérő, tehát PUSZTÁN MÁSFAJTA (nem rosszabb és nem feltétlen jobb) kommunikációs és szociális irány van kialakulóban, párhuzamosan sajátos agyi éréssel, ami maga után vonja a magasan funkcionáló autisták zsenialitását atudományok, művészetek terén.

A kapcsolati nehézséget számukra lényegileg csupán ugyanaz okozza -hogy egy analógiával éljek-, mint ahogy egy magyar nyelvű ember bekerül pl egy norvég anyanyelvű közegbe, vagy egy norvég anyanyelvű egy magyar nyelvű közegbe. Nem fogatékos, hanem csak kisebbségi anyanyelvű.

_ !

Azt meg, h autista-e, ennyiből nem lehet tudni, amit leírtál, mivel az autizmus spektrum enyhébb foka életkori sajátosság, kb a 3. életévig. Csak kanner szindróma állapítható meg bizonyossággal ilyen pici korban (súlyos autizmus), de az is csak két éves kortól, az meg már rég kiderült volna a kérdéses gyermekről, mivel az nagyon szembeszökő.

Ettől még nem zárható ki eleve az értelmi fogyatékosság sem, a kérdésben említett gyermekről, azonban semmi olyan tényezőt nem említettél meg, mely egyértelműen arra utalna.

Tehát ennyiből, amiket említettél, kedves kérdező, mi nem tudjuk megmondani, távban, hogy egyáltalán értelmi fogyatékos-e, vagy pedig autista-e, vagy egyik sem.

_ !

Igen, az is lehet h egyik sem! Mivel a gyermekek részképességei egymáshoz képest eltérő sorrendben fejlődnek, tehát lehet h már most zseniális a kérdéses gyermek több téren is (esetleg rejtett, látens, vagy potens módon) -bár ha nem segíti kibontakoztatni őt a környezete, akkor lehet ,h csak 20-40 éves korára derül ki részben, vagy haláláig sem-, mert járás, beszédmegnyilvánulás stb HELYETT nem kizárt, h más képességeit vette előbbre a saját pszichés / genetikai programja.

Ergo: nem kell az ördögöt a falra festei, de nem árt a körültekintés se.

Én azt javaslom ennyi leírás alapján, hogy nem kell 20 hós gyermek esetén egyből kétségbe esni -még 30 hós esetén sem!-, mivel túl kicsi még, a fent említet tényezők miatt bármi lehet a pakliban. Kivizsgálást csakis az esetre szoktam ajánlani, ha nagyon bizonytalan a szülő a saját megérzéseiben, máskülönben és lehetőség szerint én sokkal inkább várnék három éves koráig, h mi jellemző rá, és csak ekkor fontolgatni esetleg, a korai fejlesztést ill diagnózis kérését, mert sajnos biznisz a korai fejlesztő, RÉSZBEN KÁROS BIZNISZ.

Ami nem jelenti, hogy mindig ártalmas, de azt igen, h nem kis hányada a korai fejlesztőbe vitt gyereknek teljesen feleslegesen kerül oda, míg a gyereket neuritizálhatja, ezáltal a gyerek érzelmi fejlődése sérülhet sajnos (tehát többet árthat, mint hasznáhat ilyenkor a gyógyped fejelsztés) -sőt, vannak esetek, amikor alaptalanul rémisztgetik ott a szülőt csak azért, h újabb pániense, kuncsaftja lehessen a fejlesztőknek, egy pici gyerekre meg átragad a szülője aggodalma sajnos!!-, mindez kihathat sajnos más fejlődési tényezőre is károsan - miközben a gyógypedesek pénztárcája ismét meghízott...

Ettől függetlenül nem annyira a gyógypedesekkel van a gond, számos remek ilyen szakember van hazánkban is, hanem a rendszerükkel van gond alapvetően. Vannak szakmai elvekben ütközések a pedagógia tudományán belül, nem ritkán a becsületes, szakmai megfontolás ütközik a hamis kivitelezés módja által motivált félremagyarázott szakmaisággal.

Nem ritkán a gyógypedeseket megvezeti a rendszer és sok gyógypedes áldozata ennek. De sajnos tudok tudatos gyógypedes általi visszaélésekről is.

Majd' elfelejtettem említeni, h a járás élettani HATÁRa a 24. hónap körül van, tehát ha még akkor sem jár, csak akkor, csak onnantól kezdve van szükség vonatkozó korai fejlesztésre, a járás szempontjából. (A többi szempontról meg fentebb írtam.) Nem szigorú e határ, tehát kb 22 hóst már lehet vinni ez esetben, de nyugodtan lehet várni a 25. hónapig is.

SOK GYERMEK VÁRALTLANUL, hirtelen kezd el fejlődni egyes (rész)képességek terén. Nem ritkán élettani határ körül, így pl a 24. hó körül nem annyira ritka, h csak akkor kezd járni egy kisgyermek.

! Ez semmiféle gyengébb mozgásképességre nem utal ÖNMAGÁBAN VÉVE.

Ahogyan más képesség esetén se utal ilyenre önmagában az, ha valaki csak az élettani hatá körnnyékén éri el azt a szintet; akkor se gond, se hátrány, ha hirtelen, váratlanul indul meg élettani határ körül időben!

! Mert a kisgyermekek képességei egymástól eltérő sorrendben fejlődnek !

Nagyon fontos NEM aggódni, amíg nincs alapja! Mert a szülői aggodalom az, ami szintén áthat a KICSI gyermekre erőteljesen, és ennek értelemszerűen fejlődésgátló hatása van.

Az intézetek közül a lelkiismeretleneket ez nem érdekli, annál inkább a saját zsebük, akár olyan áron is, hogy felesleges aggodalmat keltenek a szülőben - magyarán nem fejlesztenek, hanem pl ezáltal gátolják a fejlődését a gyermeknek, az esetek EGY RÉSZÉben.