Van itt olyan anyuka, akinek sérült ( mozgásában, értelmileg) a gyermeke?

az én lányom sérült, igaz mozgásban nem teljesen, tud menni, de pl: lépcsőn csak kapaszkodva, göröngyös úton is csak úgy megy ha fogom a kezét, ugrálni se tud, értelmileg meg nagyon le van maradva a kortársaitól, 15 éves de csak szavakkal kommunikál, nem tud rendesen beszélni, így se írni se olvasni nem tud, szóval értelmileg súlyosan sérült...

miért keresel ilyen szülőket? valamilyen segítségre lenne szükséged?

hogy hogy lehet ezzel a tudattal együtt élni? egyszerűen nincs más választása az embernek :) (ill persze be lehetne adni otthonba és nem foglalkozni vele, élni tovább a megszokott életünket, de erre nem vagyok képes, és eszemben sincs, amíg fizikailag el tudom őt látni- mert mondjuk fürdésnél is kell segítség neki) először az embert lesokkolja a hír, kiborul, "miért pont az én gyerekem? " kérdés ezerszer feltéve magadban, szóval eleinte sokféle érzés, tanácstalanság, kilátástalanság ami végigmegy az emberben, utána mikor úgymond eljön azaz idő mikor belenyugszunk, hogy "ez van ezt kell szeretni" és végigvesszük a lehetőségeket, fejlesztéseket, milyen lehetőségek vannak , megpróbálja az ember a legtöbbet kihozni a gyermekéből amit csak lehet :) egyet viszont nem szabad elfelejteni, hogy te is ember vagy és neked is van életed! nem szabad feláldozni a saját életedet a gyermekedért, mert az senkinek sem jó! nem szabad begubózni és elzárva élni a világtól, magunkat-gyerekünket sajnálva, mert abba belerokkanhat az ember, igenis el kell menni szórakozni -színházba ugyanúgy mintha egészséges lenne, (remélhetőleg van segítség aki vigyázna rá addig)

Rengeteget tudnék írni neked, ha szeretnéd nagyon szívesen levelezek veled, ha vannak kérdéseid bármivel kapcsolatban ha tudok nagyon szívesen válaszolok:)

addig ezt olvasd el:

[link]